Kossuth Lajosnak
1877
Apáink szemefénye is azóta.
Esthajnali jó csillagunk! neved─
mely délbe láng volt nagy idők felett,
hogy harminc év előtt állott a próba
s orkánosan rázkódott Európa
villámba, szélbe ─ még ma is nevet,
s újkorban új kor hirdetője lett.
De nem a múltért dícsérünk, hunyóba,
Kossuth, ki szívünknek, mint Landor, áldott,
hanem mivel a hangod most kiáltott,
az Isten trombitája, és a rossznak
most törsz neki villámszóró kezeddel,
s kardoddal, melynek éle nem veszett el,
most vágsz oda a zsarnoki orosznak.