Korcsmában

Korcsmában
szerző: Jakab Ödön

1878

Tehetős, gazdag ifjú méláz
Amott a szűk asztal megett,
Szeme lesütve, arcza halvány,
Látszik, hogy sokat szenvedett.

És hogy gyötrelmét eltemesse,
Mely bús szivébe hasogat:
Húzatja egyre, szakadatlan
A harsogó, víg dalokat.

Oh én is hordok, néma gyászszal,
Szivemben elég keserűt;
De pénzem nincs, hogy megfizessem
A vigasztaló hegedűt.

Azért szerényen megvonulva
Távol egy üres szegleten:
A másnak húzott víg zenénél
Bánatom ugy temetgetem.

Ugy teszek, mint nagy városokban
Baján a szegény nép segit,
Ha van halottja, ámde pénze
Harangozásra nem telik:

Elvárja, míg egy gazdagabbal
Indul a fényes gyászmenet,
Aztán az ingyen harangszónál
Ő is megindul és — temet.