Kolibri szerelem
A zöld kolibri, a halmok királya,
Bolyong a fényes, a rózsás egen.
Mint üde szín, suhan a napsugárba
Hogy kicsi fészke virágos legyen.
Idegen források fölött kóvályog,
Hol bambuszerdő suttog, mint szirén,
Hol istenillatú vörös virágok
Tárt kelyhén villog a napesti fény.
Majd egy aranyvirág ajkán terem
S csókolja mézét oly szerelmesen,
Hogy belehal, nem bírva ennyi kéjt el,
Te ajkadon, én édes kedvesem,
Kívánja lelkem, hogy így vesszek én el
Az első csók varázsos parfümével.