Klorinda
szerző: Faludi Ferenc

1.
Gyenge Klorinda
Hűs kikeletben
Egy szép ligetben
  Fel s alá jár:
Siess, Dorindó!
Szívét epesztve,
Kezét terjesztve
  Csak reád vár.
2.
Megjött Dorindó;
Egy kis bokorban
Hajnali korban
  Leültek már.
Nyugszik Dorindó,
Igen sietett,
Sokat igetett,
  Hallgat a pár.
3.
Kezdi Klorinda:
Pásztor, hol jártál?
Kivel tréfáltál?
  Engem elhagysz:
Hamis Dorindó!
Mintha nem tudnám,
S nem tapasztalnám,
  Mással mulatsz.
4.
Ne hidd, Klorinda!
Mezei nimfám,
Édes báránykám!
  Mert ez a szív,
Esküszöm Pánra,
A nagy istenre,
Égre, tengerre,
  Tehozzád hív.
5.
Lator Dorindó!
Ott a fenyősben –
Vagy a füzesben,
  Nem tudom már –
Idegen társsal
Eperjet szedtél,
Vígan nevettél –
  Csak tagadd bár.
6.
Nem úgy, Klorinda!
Kivel sétáltam,
Akit imádtam,
  Nem földi kép:
Hanem istenség,
Nagyobb náladnál,
Szentebb náladnál,
  De nem oly szép:
7.
A szűz Diána
Vadat kergetvén,
Sokat megejtvén,
  Egy kanhoz lőtt:
Aztat nyomozván,
Az erdőt járta,
Fel nem találta,
  Énhozzám jött.
8.
Ha úgy van, pásztor,
Igen követlek,
Megint szeretlek,
  Mint hű nimfád:
Keljünk, Dorindó!
A nyájt elhagytam.
Sokat mulattam,
Isten hozzád!