Kissé beteges ez az úrilány
Kissé beteges ez az úrilány
és együgyű.
„Képzelje..." selypeg, s ujján egy sodort
ezüstgyürű.
Előttem a törékeny, gyenge test,
s én egy mosollyal kérdezem a szent
kis gyermeket: „Nem tudja, kedvesem,
a zárda főnöknője hova ment?"
így válaszol: „Áttették máshova",
vagy effélét darál
s amint beszél, olyan, mint egy nyiló,
csöpp rózsaszál.
„Jaj tudja..." — s abbahagyja mondatát,
már vége lett,
s nincs vége. Én halkan vallatgatom:
„No még mindig beteg?"
„Picit. Ma éjjel is fájt a karom."
„Határozottan jobb a színe már" —
s most hunyt szeméből gyorsan rám cikáz
egy fénysugár.
Olyan, mint gazdag gyermekek
szép bábuja.
Vékony, de félénk válla gömbölyű
s buja.