Kis leány sírjára

Kis leány sírjára
szerző: Vörösmarty Mihály

1845

       1

Mit jelent a rózsafelhő
E zöld sírhalomnál?
Kis leánynak lelke az, mely
Az egekbe felszáll.

Mit jelent a forró harmat
Gyászvirágok hamván?
A szülői köny omolt le,
Sírba vágyakozván:

Szállj fel harmat, és ne égesd
Földben a halottat:
Fényes, szűzi szelleméhez,
Menny felé van útad.

               2

Mint szeretél, oh drága szülőm, én mint szeretélek!
     S most ketté szakadott volna örökre szivünk?
Nem vagyok-é most is lelked fájdalma? szemednek
     Gyöngyeiben nem hű képem-e, ami ragyog?
Szellememet nem hallod-e visszasohajtani hozzád?
     Napjaid álma csak én! álmaid élete én!
Az vagyok, ah, az lőn lányodnak sorsa, hogy annyi
     Szeretetért bút és bánatot ád örökűl.