Kinek nincsen szeretője, babája
Kinek nincsen szeretője, babája,
Nincsen annak e világon hazája.
Csak vándorló tövisbokros pusztája,
Nem nyil annak gyönyörűség rózsája.
Kis kertembe egy kis rózsa kilátszik,
A’ melly minden hajnalba kivirágzik.
Apró rózsa terem rajta, jó szagu,
Rózsám, miért vagy mindig olly szomorú?
Kis kertemben violákat ültettem,
Mellyet minden hajnalba megöntöztem.
Reá jöve egy nagy égi háború,
Összezúzta, azért vagyok szomorú.
Boldogtalan, kit a balsors magában,
Rózsa nélkül hágy e világ sorában;
Ha nincs rózsám, nincs szeretet, nincs hűség,
E világon nincs semmi gyönyörűség.
Kinek nincsen szeretője, babája,
Menjen el a zöld erdőbe magába.
Irja fel a falevélre magára,
Hogy neki nincs szeretője, babája.