Kilencedik elégia

Kilencedik elégia szerző: Francis Jammes, fordító: Kosztolányi Dezső

Az erdei út fövényén
két lány jött, két bús jövevény.

Ingott kalapjuk álmatag,
ruhájukon fehér szalag.

Lelkűk, az fülemüle dal,
mely énekel, kacagva vall...

Intettek nékem valamit
a szélbe, jaj, ki tudja mit?

Ki is vagyok? Két drága lány
ott lelt az erdő oldalán.

Szóltak: Költő, aranykoboz,
szívünk terólad álmodoz.

Mellettem állt Múzsám, alant,
kezében egy bús sír-galamb.

És óriási szárnyai
borzongva kezdtek szállani.

Az orgonák meg csöndesen
hulltak a döbbent földre, lenn.