Kikeriki (részletek)
szerző: Edmond Rostand, fordító: Kosztolányi Dezső

A KOKAS ÓDÁT ÉNEKEL A NAPHOZ
KIKERIKI a falon, hosszú, torokhangú sóhajjal. Ku...

A RIGÓ

                    Ha karattyol és ily gangosán megy le-fel,
                    a tyúknak udvarol, vagy nyomban énekel.

KIKERIKI a falon mozdulatlanul ül, és fejét magasra emeli.
                    Lángolj!... Ragyogj!...
A RIGÓ
                                        Zavart beszéd!
Tüzet! tüzet!.
EGY TYÚK
                    Lábát emeli s vár...
KIKERIKI az elérzékenyüléstől rekedten.
                    Ku...
A RIGÓ
                   Ah, láz, őrület!
KIKERIKI
            Csak a te aranyod az, mely vigaszt hoz! Imádlak, tűz!
A HÍMGALAMB halkan.
                   Kihez beszél?
A RIGÓ gúnyosan. A Naphoz!

KIKERIKI
               Te szárítod fel a síró fűszálat
               s a levelet lepkévé bűvölöd,
               Ha a halódó szirmok szerte szállnak
               és a pirénei szél végigzörög
               Roussillon mandulafái között.

               Imádlak, Nap! tűztenger, fényes álom,
               ki ránk ragyogsz s a mézet érleled,
               lángolsz a szalmakunyhón és virágon,
               egészben élsz és szertefoszlol áldón,
               mint a pazar anyai szeretet.

               Dalollak, ó, fogadj el tűzi papnak,
               ki égsz a teknőn,kék szappanhabon
               és néha, hogyha lángjaid lohadnak,
               vörösen lobbansz ki egy csendes ablak
               alázatos üvegjén elhalón!
A RIGÓ a kalitka rácsai közül kidugja a fejét.
               Csendben, fiacskáim, hisz ez egy óda.
A PULYKA nézi Kikerikit, aki a szénakötegeken lépdel le a falról
               Büszkén megy...
EGY TYÚK megáll egy kis bádoggúla előtt.
                              Az ivó... Pompás itóka. Iszik.
A RIGÓ
.. .Nem mondja ily büszkén a honfi se: „Vivát!" KIKERIKI aki az udvarba jő.
               Te forgatod...

AZ ÖSSZES TYÚKOK a Fehér Tyúk felé futnak, aki valamit rágicsál.
               Mit rág az ott?
A FEHÉR TYÚK
                              Kukoricát.

KIKERIKI
               Te forgatod a sárga napraforgót
               s arany-öcsém, a tornyok kokasát.
               Ha a házon titkos tüzed kibontod,
               táncolnak arany árnyak, lenge pontok,
               hogy tétován megáll a kósza láb.

               A mázos korsó sugaradba drága
               s az ázott rongy is büszke lobogó,
               kazalokon ég csókod lanyha láza
               s kis húga, a kas lángol, mint a láva,
               tüzes sisakja lánggal lobogó.

               Légy áldva a mezőn s elveszve árván
               a fű között s a kapucímeren,
               a gyík szemén, a hószín hattyú szárnyán,
               ki tájakat pingálsz, mint a szivárvány,
               s ki szende kézzel festesz csendesen.

               Sötét ikertestvéred, a bús árnyék,
               mely messze nyúlik, hol tüzed fakad,
               regéssé bűvöli, ami csodás, szép
               s ha nincsen ő, minden szürkére válnék,
               mert színes és ragyogó, mint magad.

               Imádlak, Nap! Te vetsz a légbe rózsát,
               bokrokba tündért s a víznek tüzet,
               benned felistenül a roskadó ág,
               ó, Nap! te élet, ó, szent Nap, te jóság,
               csak koldus lenne a, föld nélküled.

A NAPPALI MADARAK ELALUSZNAK, AZ ÉJJELI MADARAK
FELÉBREDNEK
Lassan besötétedik.
KIKERIKI
            Most.
EGY HANG
                     Csend.
A PULYKA a kalitka rádján, ünnepélyesen.
                        Quandoque dortnitat...
A RIGÓ kalitkájáhan.
                                                Aludjunk
KIKERIKI határozottan, az Aranyfácánhoz.
               Most nem megyek. Jóéjt.
AZ ARANYFÁCÁN kissé megsértődve.
                                    Jóéjt.
Hirtelen iramodással az ólban terem.

A KUTYA szundikálva az ól előtt.
                              Aludjunk idekint,
               Míg rózsálló nem lesz az ég pereme, mint...
               mint egy kis kutya-has...
A GYÖNGYTYÚK bóbiskolva.
                               Tu-tu-tu...
A RIGÓ szintén bóbiskolva.
                                         Tilió.
                      Feje előrecsuklik.
          Ti-li...
KIKERIKI
               Mind alszanak.

          Észrevesz egy csibét, aki kilopózkodik.
                                       Szökik a kicsi. Hó!
                                      Visszahajtja a csibét, s az ól elé ér.
                                       Nagyon lágyan megszólal.
 
               Fácán?
ARANYFÁCÁN a szalmába elveszve, bizonytalan hangon.
                    Mi az?
KIKERIKI kis tétovázás után.
                         Semmi.
                      Felmegy a létrára.
AZ ARANYFÁCÁN
                                Lefekszem.
A KUTYA mélyen szundikálva.

                                    Egy kis kutyahas...
AZ ARANYFÁCÁN próbál beszélni, de az álomtól nem bír.
          Tető alatt?... Vérem bohémebb...
KIKERIKI eltűnik a tyúkólban. Hallani, amint bizonytalan hangon mondja.
                                             Kis kakas,
                  csibék, aludjatok...
AZ ARANYFÁCÁN utolsó erőlködéssel.
                                    Bohém...

Fejét egy pillanatra felemeli, aztán lecsuklik és
                     eltűnik a szalmában.
KIKERIKI HANGJA egyre bizonytalanabbul.
                                            De végre mégis,
           alszom.
Csend. Elalszik. A falon két zöld szem gyullad ki.
A MACSKA
                Felébredek.

A kazalon ugyancsak két sárga szem gyullad ki az árnyékban
EGY HANG
                             És én is!
                    Két másik sárga szem a falon.
EGY MÁSIK HANG
                                       Én is!
                        Két másik szem a falon.
EGY MÁSIK HANG
                                              Én is!
A baromfiudvar elszenderül. A Macska, aki már felébredt, három Kuvik, azután a Vakondok és a Kakuk szava.
AZ ELSŐ HANG
             Két zöld szem.
 
A MACSKA a falra áll, és onnan nézi a íöbbi foszforeszkáló szemeket.
                Hat arany?
AZ ELSŐ HANG
                           A falon?
A MACSKA
                                         A szűrőn?
                              Hívja.
            Bagoly!

A KUVIK
                   Kandur!
A MACSKA
                              Kuvik!
A HÁROM KUVIK
                                         Cicc!

AZ EGYIK KUVIK
                                                Sicc te!

A RIGÓ fÖlébred.
                                                   Nem tűröm
           E zajt.
KUVIK a Macskához.
                    Ma végezünk vele.
A MACSKA
                                          Ma?
A HÁROM KUVIK
                                             Ó igen, igen, igen.

A MACSKA örül.
           Jaj, majd kiugrik a szivem, szivem, szivem!
            És hol ütitek őt agyon?

A HÁROM KUVIK
         Ahol sötéten nő a gyom, a gyom, a gyom.
A MACSKA
         S mikor lesz majd a tor, a tor, a tor?
A HÁROM KUVIK
         Nyolc órakor! Nyolc órakor! Nyolc órakori \
AZ ELSŐ KUVIK
         Éj cimborái, sanda denevérek...
A MACSKA
         Ők is velünk?
A HÁROM KUVIK
                  Igen!
AZ ELSŐ KUVIK
                               Vakond, te féreg!...
A MACSKA
         Ő is velünk?
A HÁROM KUVIK
                  Igen!
A MACSKA
                            Órácska kis kakukja,
          Verj végre nyolcat!
A KUVIK
                            Hogyan, hát ő is tudja?
A MACSKA
          Igen. És még sok nappali madár van,
          aki virraszt s mellettünk áll az árnyban.
A PULYKA a csoport közepéből kilép, hódolatteljesen.
           Fényes szemek, szálltok?
A KUVIKOK
                                  Akár a felhő!
Ma éjjel minden fényes szemű eljő!
A RIGÓ félre
              Csak jöjjenek!
A KUTYA álmában.
Rrr...
A MACSKA hogy megnyugtassa az éjjeli madarakat.
                                    Csak vakkant... olykoron.
KIKERIKI a tyúkólban.
                  Ku...
A BAGLYOK megrémültén.
                        Ez ő!
A PULYKA
                                Szálljatok...
ELSŐ KUVIK
                                       Az éj, mint a korom.
             Mindenki hunyja be — egy-kettő — a szemét.

Becsukják ragyogó szemüket. Fekete éj. Kikeriki megjelenik a létra tetején.
KIKERIKI a Rigóhoz
            Mondd, jó Rigóm, semmit se hallottál elébb?
A RIGÓ
          De.
A KUVIKOK rémülten.
          Jaj!
A RIGÓ
              A gyilkosok!
KIKERIKI
                             Ah!

A RIGÓ melodramatikus lázzal.
                                 Rád lesnek...

KIKERIKI nyugodtan bemegy.
                                                Eh,
                                                ugyan.
 
A KUVIKOK
                   Bement!

A RIGÓ
                           Hű voltam, és nem hagytam el uram!
EGY KUVIK
Velünk van a Rigó?
A RIGÓ
                           Nem... ámde lehet-e?...
EGY KUVIK
                  Mi nem bántunk, hiszen a tollad fekete...
                  Jöhetsz velünk!
A RIGÓ
                   Mi a jelszó?
A KUVIKOK
                                Halál a harag!
AZ ARANYFÁCÁN
                   Megfulladok e szűk, nehéz tető alatt!
                   És...
               Észreveszi az Éjjeli Madarakat.
Óh!
     Oldalra lopózkodik s az ól mögül vigyáz.'1
A KUVIKOK
                    Pszt!
            A Kuvikok és a Macska gyorsan becsukják a szemüket,
             s mikor nem hallanak semmit, újra kinyitják.
                   Mehetünk!

AZ ÁLLATOK CSOPORTJA kibújt a vackából, lusta hódolattal az Éjjeli Madarakhoz.
                                   Szerencse nektek.
A KUVIK
                 Hogyan, barátaim, pártunkra keltek?
MACSKA :
                 Ó, a sötét éjjel titokkal van teli,
                 én nem szeretem őt, mert az eb kedveli.
A PULYKA
                 Én nem szeretem őt, mivel korábban
                ismertem még, pici csibe-korában!
A KÁCSA .
                Én meg, mivel nincs lábán csúnya hártya
                és csillagokat írt az út porába!
A TYÚK
                Ő szép, én meg csúnya, íme, ez az okom.
ÍGY MÁSIK
                Én a Kokastól azt veszem csupán zokon,
                hogy képe mindegyik tányérról rámtekint.
EGY MÁSIK
                Én gyűlölöm, mivel visít a szélbe kint
                és szobra díszíti mindig a háztetőt!
A KUVIK egy kövér Kappanhoz.
                S te, Kappanom, miért?
A KAPPAN szárazon.
                                      Én nem szeretem Őt.
A KAKUK a ház belsejében nyolc órát jelez.
              Kakukk!
AZ ELSŐ KUVIK
                        Kuvik.
A KAKUK
                              Kakukk!

A MÁSODIK KUVIK
               Kuvik!
A KAKUK
                            Kakukk!

AZ ELSŐ KUVIK
                  Hív a kék éj...
A KAKUK
            Kakukk!
A VAKOND hirtelen kibukkan a földből.
AZ ELSÖ KUVIK
                                           Föld... A
                                          Vakond!
AKAKUK
                Kakukk!
AZ ELSŐ KUVIK a Vakondhoz.
                      S te, bús Vakond, mondd, a Kokast
mért gyűlölöd ?
A VAKOND
Mert sose láttam, és henceg fejem fölött!
A KAKUK
Kakukk!
AZ ELSŐ KUVIK
S te, kis Kakuk, miért fordulsz el tő1e?
A KAKUK utolsót kakukkolva.
                Mert sose húzzák föl, és mégis énekel! Kakukk!
AZ ELSÖ KUVIK
                Utáljuk...
 
A MÁSODIK KUVIK élénken a többiekhez.
                           Nem szereti senki...
MINDNYÁJAN
                         Mi sem, mi sem.
                         Elröpülnek. Csend.
AZ ARANYFÁCÁN lassan kibújik az ólból.
                           Én most kezdem szeretni.
                  A MADARAK BESZÉLNEK A KOKASRÓL
A HÍMGALAMB
                Boldog lennék nagyon... ha látnám legalább.
A FEHÉR TYÚK
                Mit?
A HÍMGALAMB
                Egy percig csupán...
AZ ÖSSZES TYÚKOK
                                 Mit? Mit?
A HÍMGALAMB
                                         A taraját!
A FEHÉR TYÚK a többiekhez, nevetve.
               Szeretné...
A HÍMGALAMB nagyon izgatottan.
                            Akarom...
A FEHÉR TYÚK
                                     Várj csendesen előbb!
A HÍMGALAMB
               Remegve várok rá.
kFEHÉRTYÚK
Nézd, rontja a tetőt!

A HIMGALAMB
Úgy bámulom!
A FEHÉR TYÚK
Mindenki őt csodálja!
A HÍMGALAMB
A páromnak elmondom — kíváncsi raja —, minő kevély kokas. A FEHÉR TYÚK szemclgetve.
Nincs mása, jól tudom.
A HÍMGALAMB
Hallottuk énekét nem régen a dúcon. Úgy illik a majornak ez az ének, mint hófehér falu a táj hegyének . és hangja szüntelen távol, magasba leng, beléhasít az ég kék kárpitjába fent s mint egy aranytű, mely szorgalmasan hímez, rávarrja a mezőt az égbolt szélihez.
És igaz-e,
ha zeng kemény, bátor és harcias dala, fut a ragadozó s áldás kél általa? A FEHÉR TYÚK szemelgetve.
Igaz.
A HÍMGALAMB
És mondd, tyúkom-búkom, igaz-e, hogy csodás dalától marad ép a lanyha, szent tojás s ezért nem szennyezi be sokszor a menyét tojás-pecsétekkel...
A RIGÓ fejét kidugja a rácsok közül.
Az inge elejét?
A FEHÉR TYÚK szemelgetve. Igaz.
 
A l IÍMGALAMB
És igaz-e, tyúkom, felelj nekem, hogy valami titok lebeg ez éneken és hangja ettől oly piros és harcias, hogy összerezdül rá a vérvörös pipacs, mert azt hiszi, dalát hozzája zengi. A i EHÉR TYÚK ű sok kérdezgetéstől kissé fáradtan. Igaz.
A HÍMGALAMB
És e titkot ki tudja?
A FEHÉRTYÚK , . .••'(.!•
Senki.
A HÍMGALAMB
A tyúkja sem? •,;•-
A FEHÉR TYÚK helyreigazítva.
Tyúkjai.
A HÍMGALAMB kissé megbotránkozva.
Micsoda? Kikapós?
A RIGÓ
Hja, ő bohém-madár, turbékoló dalos.
A HÍMGALAMB
És kedvese se tudja?
AKONDÁSZITYÚK élénken.
Nem!
A FEHÉR TYÚK épp oly élénken.
Nem!
A FEKETE TYÚK épp oly élénken.
Nem!
A RIGÓ fejét kidugja a rácsok közül.
Nézzétek, egy levegő-dráma! Csendben!
Mint a kis Pegazus röpködött a lepke
és most