Kikeriki (részletek)
A KOKAS ÓDÁT ÉNEKEL A NAPHOZ
KIKERIKI a falon, hosszú, torokhangú sóhajjal. Ku...
A RIGÓ
Ha karattyol és ily gangosán megy le-fel,
a tyúknak udvarol, vagy nyomban énekel.
KIKERIKI a falon mozdulatlanul ül, és fejét magasra emeli.
Lángolj!... Ragyogj!...
A RIGÓ
Zavart beszéd!
Tüzet! tüzet!.
EGY TYÚK
Lábát emeli s vár...
KIKERIKI az elérzékenyüléstől rekedten.
Ku...
A RIGÓ
Ah, láz, őrület!
KIKERIKI
Csak a te aranyod az, mely vigaszt hoz! Imádlak, tűz!
A HÍMGALAMB halkan.
Kihez beszél?
A RIGÓ gúnyosan. A Naphoz!
KIKERIKI
Te szárítod fel a síró fűszálat
s a levelet lepkévé bűvölöd,
Ha a halódó szirmok szerte szállnak
és a pirénei szél végigzörög
Roussillon mandulafái között.
Imádlak, Nap! tűztenger, fényes álom,
ki ránk ragyogsz s a mézet érleled,
lángolsz a szalmakunyhón és virágon,
egészben élsz és szertefoszlol áldón,
mint a pazar anyai szeretet.
Dalollak, ó, fogadj el tűzi papnak,
ki égsz a teknőn,kék szappanhabon
és néha, hogyha lángjaid lohadnak,
vörösen lobbansz ki egy csendes ablak
alázatos üvegjén elhalón!
A RIGÓ a kalitka rácsai közül kidugja a fejét.
Csendben, fiacskáim, hisz ez egy óda.
A PULYKA nézi Kikerikit, aki a szénakötegeken lépdel le a falról
Büszkén megy...
EGY TYÚK megáll egy kis bádoggúla előtt.
Az ivó... Pompás itóka. Iszik.
A RIGÓ
.. .Nem mondja ily büszkén a honfi se: „Vivát!" KIKERIKI aki az udvarba jő.
Te forgatod...
AZ ÖSSZES TYÚKOK a Fehér Tyúk felé futnak, aki valamit rágicsál.
Mit rág az ott?
A FEHÉR TYÚK
Kukoricát.
KIKERIKI
Te forgatod a sárga napraforgót
s arany-öcsém, a tornyok kokasát.
Ha a házon titkos tüzed kibontod,
táncolnak arany árnyak, lenge pontok,
hogy tétován megáll a kósza láb.
A mázos korsó sugaradba drága
s az ázott rongy is büszke lobogó,
kazalokon ég csókod lanyha láza
s kis húga, a kas lángol, mint a láva,
tüzes sisakja lánggal lobogó.
Légy áldva a mezőn s elveszve árván
a fű között s a kapucímeren,
a gyík szemén, a hószín hattyú szárnyán,
ki tájakat pingálsz, mint a szivárvány,
s ki szende kézzel festesz csendesen.
Sötét ikertestvéred, a bús árnyék,
mely messze nyúlik, hol tüzed fakad,
regéssé bűvöli, ami csodás, szép
s ha nincsen ő, minden szürkére válnék,
mert színes és ragyogó, mint magad.
Imádlak, Nap! Te vetsz a légbe rózsát,
bokrokba tündért s a víznek tüzet,
benned felistenül a roskadó ág,
ó, Nap! te élet, ó, szent Nap, te jóság,
csak koldus lenne a, föld nélküled.
A NAPPALI MADARAK ELALUSZNAK, AZ ÉJJELI MADARAK
FELÉBREDNEK
Lassan besötétedik.
KIKERIKI
Most.
EGY HANG
Csend.
A PULYKA a kalitka rádján, ünnepélyesen.
Quandoque dortnitat...
A RIGÓ kalitkájáhan.
Aludjunk
KIKERIKI határozottan, az Aranyfácánhoz.
Most nem megyek. Jóéjt.
AZ ARANYFÁCÁN kissé megsértődve.
Jóéjt.
Hirtelen iramodással az ólban terem.
A KUTYA szundikálva az ól előtt.
Aludjunk idekint,
Míg rózsálló nem lesz az ég pereme, mint...
mint egy kis kutya-has...
A GYÖNGYTYÚK bóbiskolva.
Tu-tu-tu...
A RIGÓ szintén bóbiskolva.
Tilió.
Feje előrecsuklik.
Ti-li...
KIKERIKI
Mind alszanak.
Észrevesz egy csibét, aki kilopózkodik.
Szökik a kicsi. Hó!
Visszahajtja a csibét, s az ól elé ér.
Nagyon lágyan megszólal.
Fácán?
ARANYFÁCÁN a szalmába elveszve, bizonytalan hangon.
Mi az?
KIKERIKI kis tétovázás után.
Semmi.
Felmegy a létrára.
AZ ARANYFÁCÁN
Lefekszem.
A KUTYA mélyen szundikálva.
Egy kis kutyahas...
AZ ARANYFÁCÁN próbál beszélni, de az álomtól nem bír.
Tető alatt?... Vérem bohémebb...
KIKERIKI eltűnik a tyúkólban. Hallani, amint bizonytalan hangon mondja.
Kis kakas,
csibék, aludjatok...
AZ ARANYFÁCÁN utolsó erőlködéssel.
Bohém...
Fejét egy pillanatra felemeli, aztán lecsuklik és
eltűnik a szalmában.
KIKERIKI HANGJA egyre bizonytalanabbul.
De végre mégis,
alszom.
Csend. Elalszik. A falon két zöld szem gyullad ki.
A MACSKA
Felébredek.
A kazalon ugyancsak két sárga szem gyullad ki az árnyékban
EGY HANG
És én is!
Két másik sárga szem a falon.
EGY MÁSIK HANG
Én is!
Két másik szem a falon.
EGY MÁSIK HANG
Én is!
A baromfiudvar elszenderül. A Macska, aki már felébredt, három Kuvik, azután a Vakondok és a Kakuk szava.
AZ ELSŐ HANG
Két zöld szem.
A MACSKA a falra áll, és onnan nézi a íöbbi foszforeszkáló szemeket.
Hat arany?
AZ ELSŐ HANG
A falon?
A MACSKA
A szűrőn?
Hívja.
Bagoly!
A KUVIK
Kandur!
A MACSKA
Kuvik!
A HÁROM KUVIK
Cicc!
AZ EGYIK KUVIK
Sicc te!
A RIGÓ fÖlébred.
Nem tűröm
E zajt.
KUVIK a Macskához.
Ma végezünk vele.
A MACSKA
Ma?
A HÁROM KUVIK
Ó igen, igen, igen.
A MACSKA örül.
Jaj, majd kiugrik a szivem, szivem, szivem!
És hol ütitek őt agyon?
A HÁROM KUVIK
Ahol sötéten nő a gyom, a gyom, a gyom.
A MACSKA
S mikor lesz majd a tor, a tor, a tor?
A HÁROM KUVIK
Nyolc órakor! Nyolc órakor! Nyolc órakori \
AZ ELSŐ KUVIK
Éj cimborái, sanda denevérek...
A MACSKA
Ők is velünk?
A HÁROM KUVIK
Igen!
AZ ELSŐ KUVIK
Vakond, te féreg!...
A MACSKA
Ő is velünk?
A HÁROM KUVIK
Igen!
A MACSKA
Órácska kis kakukja,
Verj végre nyolcat!
A KUVIK
Hogyan, hát ő is tudja?
A MACSKA
Igen. És még sok nappali madár van,
aki virraszt s mellettünk áll az árnyban.
A PULYKA a csoport közepéből kilép, hódolatteljesen.
Fényes szemek, szálltok?
A KUVIKOK
Akár a felhő!
Ma éjjel minden fényes szemű eljő!
A RIGÓ félre
Csak jöjjenek!
A KUTYA álmában.
Rrr...
A MACSKA hogy megnyugtassa az éjjeli madarakat.
Csak vakkant... olykoron.
KIKERIKI a tyúkólban.
Ku...
A BAGLYOK megrémültén.
Ez ő!
A PULYKA
Szálljatok...
ELSŐ KUVIK
Az éj, mint a korom.
Mindenki hunyja be — egy-kettő — a szemét.
Becsukják ragyogó szemüket. Fekete éj. Kikeriki megjelenik a létra tetején.
KIKERIKI a Rigóhoz
Mondd, jó Rigóm, semmit se hallottál elébb?
A RIGÓ
De.
A KUVIKOK rémülten.
Jaj!
A RIGÓ
A gyilkosok!
KIKERIKI
Ah!
A RIGÓ melodramatikus lázzal.
Rád lesnek...
KIKERIKI nyugodtan bemegy.
Eh,
ugyan.
A KUVIKOK
Bement!
A RIGÓ
Hű voltam, és nem hagytam el uram!
EGY KUVIK
Velünk van a Rigó?
A RIGÓ
Nem... ámde lehet-e?...
EGY KUVIK
Mi nem bántunk, hiszen a tollad fekete...
Jöhetsz velünk!
A RIGÓ
Mi a jelszó?
A KUVIKOK
Halál a harag!
AZ ARANYFÁCÁN
Megfulladok e szűk, nehéz tető alatt!
És...
Észreveszi az Éjjeli Madarakat.
Óh!
Oldalra lopózkodik s az ól mögül vigyáz.'1
A KUVIKOK
Pszt!
A Kuvikok és a Macska gyorsan becsukják a szemüket,
s mikor nem hallanak semmit, újra kinyitják.
Mehetünk!
AZ ÁLLATOK CSOPORTJA kibújt a vackából, lusta hódolattal az Éjjeli Madarakhoz.
Szerencse nektek.
A KUVIK
Hogyan, barátaim, pártunkra keltek?
MACSKA :
Ó, a sötét éjjel titokkal van teli,
én nem szeretem őt, mert az eb kedveli.
A PULYKA
Én nem szeretem őt, mivel korábban
ismertem még, pici csibe-korában!
A KÁCSA .
Én meg, mivel nincs lábán csúnya hártya
és csillagokat írt az út porába!
A TYÚK
Ő szép, én meg csúnya, íme, ez az okom.
ÍGY MÁSIK
Én a Kokastól azt veszem csupán zokon,
hogy képe mindegyik tányérról rámtekint.
EGY MÁSIK
Én gyűlölöm, mivel visít a szélbe kint
és szobra díszíti mindig a háztetőt!
A KUVIK egy kövér Kappanhoz.
S te, Kappanom, miért?
A KAPPAN szárazon.
Én nem szeretem Őt.
A KAKUK a ház belsejében nyolc órát jelez.
Kakukk!
AZ ELSŐ KUVIK
Kuvik.
A KAKUK
Kakukk!
A MÁSODIK KUVIK
Kuvik!
A KAKUK
Kakukk!
AZ ELSŐ KUVIK
Hív a kék éj...
A KAKUK
Kakukk!
A VAKOND hirtelen kibukkan a földből.
AZ ELSÖ KUVIK
Föld... A
Vakond!
AKAKUK
Kakukk!
AZ ELSŐ KUVIK a Vakondhoz.
S te, bús Vakond, mondd, a Kokast
mért gyűlölöd ?
A VAKOND
Mert sose láttam, és henceg fejem fölött!
A KAKUK
Kakukk!
AZ ELSŐ KUVIK
S te, kis Kakuk, miért fordulsz el tő1e?
A KAKUK utolsót kakukkolva.
Mert sose húzzák föl, és mégis énekel! Kakukk!
AZ ELSÖ KUVIK
Utáljuk...
A MÁSODIK KUVIK élénken a többiekhez.
Nem szereti senki...
MINDNYÁJAN
Mi sem, mi sem.
Elröpülnek. Csend.
AZ ARANYFÁCÁN lassan kibújik az ólból.
Én most kezdem szeretni.
A MADARAK BESZÉLNEK A KOKASRÓL
A HÍMGALAMB
Boldog lennék nagyon... ha látnám legalább.
A FEHÉR TYÚK
Mit?
A HÍMGALAMB
Egy percig csupán...
AZ ÖSSZES TYÚKOK
Mit? Mit?
A HÍMGALAMB
A taraját!
A FEHÉR TYÚK a többiekhez, nevetve.
Szeretné...
A HÍMGALAMB nagyon izgatottan.
Akarom...
A FEHÉR TYÚK
Várj csendesen előbb!
A HÍMGALAMB
Remegve várok rá.
kFEHÉRTYÚK
Nézd, rontja a tetőt!
A HIMGALAMB
Úgy bámulom!
A FEHÉR TYÚK
Mindenki őt csodálja!
A HÍMGALAMB
A páromnak elmondom — kíváncsi raja —, minő kevély kokas. A FEHÉR TYÚK szemclgetve.
Nincs mása, jól tudom.
A HÍMGALAMB
Hallottuk énekét nem régen a dúcon. Úgy illik a majornak ez az ének, mint hófehér falu a táj hegyének . és hangja szüntelen távol, magasba leng, beléhasít az ég kék kárpitjába fent s mint egy aranytű, mely szorgalmasan hímez, rávarrja a mezőt az égbolt szélihez.
És igaz-e,
ha zeng kemény, bátor és harcias dala, fut a ragadozó s áldás kél általa? A FEHÉR TYÚK szemelgetve.
Igaz.
A HÍMGALAMB
És mondd, tyúkom-búkom, igaz-e, hogy csodás dalától marad ép a lanyha, szent tojás s ezért nem szennyezi be sokszor a menyét tojás-pecsétekkel...
A RIGÓ fejét kidugja a rácsok közül.
Az inge elejét?
A FEHÉR TYÚK szemelgetve. Igaz.
A l IÍMGALAMB
És igaz-e, tyúkom, felelj nekem, hogy valami titok lebeg ez éneken és hangja ettől oly piros és harcias, hogy összerezdül rá a vérvörös pipacs, mert azt hiszi, dalát hozzája zengi. A i EHÉR TYÚK ű sok kérdezgetéstől kissé fáradtan. Igaz.
A HÍMGALAMB
És e titkot ki tudja?
A FEHÉRTYÚK , . .••'(.!•
Senki.
A HÍMGALAMB
A tyúkja sem? •,;•-
A FEHÉR TYÚK helyreigazítva.
Tyúkjai.
A HÍMGALAMB kissé megbotránkozva.
Micsoda? Kikapós?
A RIGÓ
Hja, ő bohém-madár, turbékoló dalos.
A HÍMGALAMB
És kedvese se tudja?
AKONDÁSZITYÚK élénken.
Nem!
A FEHÉR TYÚK épp oly élénken.
Nem!
A FEKETE TYÚK épp oly élénken.
Nem!
A RIGÓ fejét kidugja a rácsok közül.
Nézzétek, egy levegő-dráma! Csendben!
Mint a kis Pegazus röpködött a lepke
és most