Ki elveszti harcát
szerző: Ady Endre
Akik türelemmel
Nézték és szánalommal
Én nagy vergődésimet,
Maradjanak most már
Továbbat is jó szivek,
Továbbat is jó szivek.
Életemnek útja
Bűnökkel kövezetten
Fehér cél felé futott.
Akármi is történt,
Vezekelni nem tudok,
Vezekelni nem tudok.
Harci trombitámat
Már eldobom nyugodtan:
Büszke Jerikó-falak,
Mint régen, szilárdan,
Sötét gőggel állanak,
Sötét gőggel állanak.
Amit csak akartam
S vívtam szent hevülettel,
Kudarcos csődre került:
Sok nagy szándékomból,
Jaj, semmi se sikerült,
Jaj, semmi se sikerült.
Állok nyomorékon
Méltatlan és rossz névvel
Ellen és barát előtt,
Mint a végzet-verte,
Régi, bús hadviselők,
Régi, bús hadviselők.
Sisakom beverve,
En-szívemben a kardom
S a pajzsom messzi hever.
Ki elveszti harcát,
Ilyen csúnyán pihen el,
Ilyen csúnyán pihen el.