Kesergés (Dayka Gábor)

Kesergés szerző: Dayka Gábor

A csöndes éj bús asszonya csillagos
Fejével intett, s a csecsemő korát
  Felűl nem élt királyi Nappal
  Anyja szelíd kebelébe sűlyedt.
A játszi Morpheus álmodozásival
Elszenderítő mákszemeit rokon
  Kezekkel hinti – széjjel a lágy
  Szúnyadozásnak eredt szemekre.
Halotti csöndben fekszik az érező
Természet, és a nappali gondokat,
  S a bút, s az élet aggodalmit
  Megfeledő nyugalommal űzi.
Csak én panaszlom régi keservimet
Lengő homályban a könyörűletes
  Echónak; – ah, ő, bánatimra
  Itt rokon hangzatain felelget!
Csak nekem hullnak, fátyolos asszonya
A csendes éjnek, gyöngyeid hasztalan!
  Csak nekem: ah, mert jőni álmat
  Harmatozó szemeimre tiltasz!
De nemsokára bús alakú, szelíd
Testvéred immajd, a tehetősb halál,
  Int, és puhább álomra mindent
  Átölelő kebelébe hajlok.