Keserű kin és gyötrelem...

Keserű ki és gyötrelem...
szerző: Szendrey Júlia

1861.

Először a Kánya Emília által szerkesztett Magyar Nők Évkönyvében jelent meg 1862-ben.

Keserű kin és gyötrelem
Volt én nekem a szerelem,
Ami másnak életet ad
Az hozza rám halálomat.

Meghaltam én régesrégen,
De nem nyughatom békében,
Kísértetként járok-kelek
Keresve mit nem lelhetek.

Keresve a boldogságot,
Mire sehol nem találok;
Mi messziről annak látszik,
Árny, mint én, mely vélem játszik.

Hogyha közelébe érek,
Rémképétől elszörnyedek
S futok vissza koporsómba,
Uj kínoktól ostorozva.

S rám vonom a bubánatszőtt
Gyászos halotti lepedőt,
S várom, hogy az ég majd megszán,
Hogy majd meghalok igazán.