Keresztfiamnak
szerző: Reviczky Gyula
VASÁRNAPI UJSÁG 32. évfolyam, 27. szám, 1885. julius 5. [[1]]

Ha nézek eltűnt éveimre :
Gyermek szeretnék lenni, mint te.
A gyermek idvezűl csak itten,
Mert üdvről még fogalma nincsen.

Nekem már volt; a napba néztem.
Attól látok mindent sötéten.
Az üdvek magasát kutatva.
Lebuktam a mély kárhozatba.

Ha néked is kell majd czipelned
A rádszakadt élet-keservet:
Ne állj meg sorsoddal vitázni;
Megbírni tudjad, nem lerázni.

Ne lépj nyomomba, légy te bölcsebb ;
 Panaszszal napjaid ne töltsed.
Ne légy telhetlen vágyaidban ;
Vedd a világot, úgy a mint van.

Dolgozzál és lesz pihenésed.
Üdvöt ne hajszolj és eléred.
S az élet árja bárhogy is forr, —
Neved nem lesz hiába Viktor.