Kerékpározás
szerző: Gerevich Aladár (1879–1947)
Az utakról elhúzódott a hólé. A nap izzó sugarai áttörik a felhőket és napról-napra szárítják a latyakos földet. Az országutak megkezdik zajos életüket. Boldogan tartják oda hátukat a gyalogosoknak, lovasoknak, szekereknek, kocsiknak, kerékpárosoknak, motorkerékpározóknak és a járművek arisztokratájának — az autónak. Mindegyik egy-egy sportágat képvisel még akkor is, ha gazdasági életbe állították be őket és akkor is, ha hadsereg szolgálatában tapossák a szétágazó utcák irányait.
Álljunk meg a kerékpárnál. Őse a háromkerék (tricikli) és az egy nagy és egy kiskerekű pár, amely gyorsaságban messze elmarad a ma használatos két egyforma nagyságú kerékpártól.
Örök és megoldhatatlan vita anyaga, hogy minden olyan sportban, ahol a gép is szerepet játszik, az ember minősége, képessége, vagy pedig a gép hasonló tulajdonságai döntik el egy-egy verseny eredményét. Ez a kérdés felmerül a kerékpáros versenyeknél is. Biztos választ nem lehet adni erre a kérdésre. Az ember és a gép harmonikus együttműködése adja meg a jó eredményt. Jó emberanyag és jó gépanyag hozza meg ebben a sportágban a győzelmet. Ott, ahol sok a kerékpáros, ott, ahol a kerékpár a tömegek gépje, ott, ahol az ipar a legfejlettebb — ott fejlődött a legmagasabbra ez a sportág.
A gépek tömege, amelyeken az emberek tömege ül, oldja meg egy ország kerékpáros sportjának emelkedési lehetőségét. Franciaország, Belgium, Hollandia, Olaszország, Anglia és Svájc igazi hazája ez a sport, ahol a szerény kerékpár megbecsült közlekedésű eszköze a lakosságnak.
Nálunk most van a fejlődés útján ez a sport.
Egészen elmaradottak nem vagyunk mink sem, mert a berlini olimpiászon a magyar Orbán a nemzetek küzdelmében az 5-ik helyet foglalta el. Ma háború van. Katonai szempontból is nagy fontosságúvá vált a szerény kerékpár. Gyors csapataink kiegészítő része — minden terepen kitűnően használható. Az egyszerű gép — üzemanyagfogyasztás nélkül — gyors ütemben oda viszi a magyar katonát, ahol a legnagyobb szükség van harcoló karjára.
Becsüljük meg ezt a szerény gépet, mert munkájában benne van az ember és a gép együtt dobogó szíve — mindkettő akaratereje — minél gyorsabban — előre.