Kende vitéz
szerző: Tóth Kálmán
Pánczél, sisak vala rajta,
Készen állt a várudvarra,
Talpig készen vitéz Kende,
S kiáltott a fegyvernekre:
„Nyergelj nekem, nyergelj,
Édes szolgám Gergely!”
"Uram uram az istenre,
Hova mégysz illy fergetegbe?!
Vihar erre, meg arra is,
Lehullott a rézkakas is"
„Nyergelj nekem, nyergelj,
Édes szolgám Gergely!”
A korláton hirnök csap át -
"Uram! haldoklik az anyád,
S egyetlenegy kivánsága:
Hogy még egyszer fiát lássa."
„Nyergelj nekem, nyergelj,
Édes szolgám Gergely!”
Jön a házból más hirnök is,
Nagy bú mellé nagy öröm is:
"Most szült uram feleséged,
Első fiad, nem néznéd meg?!"
„Nyergelj nekem, nyergelj,
Édes szolgám, Gergely!
Itt a levél a kezemben,
Az országban veszedelem,
Az ellenség már ránk csapott,
Nyergeljetek, magyar vagyok'...
Föltették a nyerget,
S Kende vitéz elment.