Kecskeméten egy almafa
Kecskeméten egy almafa,
Arany alma terem rajta;
Szedd le rózsám, az almáját,
Ne bántsd annak gyönge ágát.
Az almája elmulandó,
De a fája maradandó.
Én kedvesem igazmondó,
Hiv lesz hozzám és állandó.
Majd eljön ő valahára,
Kirepül galamb módjára.
Akkor veszen hív karjára,
Mézzel folyó ajakára.