Karácson a názáreti házban
| Karácson a názáreti házban szerző: Gárdonyi Géza |
Jézuska egy napon hazafelé mendegéle az iskolából.
S vala ama nap téli, hideg, hóval teljes.
De a kis Jézuska nem fáza. Subácskája vala ama bárányka bőréből, amelyet a pásztorok ajándékozának születése éjén; a lábán sarucska; a fején süvegecske.
És íme, amint haladna az úton az isteni gyermek, láta egy koldús-asszonyt a názáreti hídon.
Öreg vala pedig az asszony és reszkete a fázásban. Megkékült vén kezét ölébe kulcsolva néze szomorún.
Jézus látá őt és megálla előtte.
És szóla:
- Asszonynéném, miérthogy itt űlsz a havas kövön?
Amaz pedig felelé:
- Nincs hol megpihennem. Mert úgy kerültem én e városba, mint a széltől fútt töviskóró. Idegen vagyok itten.
És Jézus mondá:
- Jövel mihozzánk. A mi hajlékunk meleg...
Amaz pedig felele:
- Óh édes-ajku gyermek! Iszen ha minden ember gyermek volna, bármely házba is beléphetnék.
És marada űltön.
Jézus pedig elszomorodék.
És benyitván a házba, találá anyját, Máriát az ablaknál ülve, ingecskét foltozván.
És Jézus köszönté őt, mondván:
- Dicsősség a mennyben Istennek!
S anyjához járulván, megcsókolá kezét.
Mária pedig megölelé a gyermeket és mondá:
- Szerelmes eggy fiam, tudod-e, hogy ma van... születésed napja? Immár betöltéd hatodik évedet.
És vetkeztetvén őt a subácskából, tovább beszéle édesen:
- Mivel szerezzek néked gyermekem örömet e napon?
- Anyácskám, - felele Jézus, - csak oly örömet szerezz nekem, amely néked is öröm. Mert ahol ketten örülnek, az az igaz öröm: és ahol hárman örvendeznek, az a boldog öröm.
S Mária felelé:
- Miképpen örvendezhetnénk hárman? Avagy nem tudod-e, hogy atyád Kapernaumban dolgozik?
Jézus pedig mondá:
- A híd kövén az úton egy asszony-atyánkfia űl. Szólítsd be őt, mert az én hivásomra nem jő.
Mária pedig elcsodálkozék. És monda:
- Mely atyánkfia járna erre?
S Jézus felelé:
- Nem tudom a nevét.
S Mária kérdé:
- Vajjon ő mondotta-e, hogy atyánkfia?
- Nem mondotta, - felelé Jézus.
Hát akkor hogyan tudod, hogy atyánkfia?...
Jézus behunyá szemét és csendesen felelé:
- Érzem.
Mária ekkor kendőt boríta fejére és kiméne az útra. És megtalálá az asszonyt.
És szólítá nyájasan:
- Ki vagy te?
S amaz felelé:
- Koldus vagyok. Kapernaumból tévelyedtem ide. Mert homályos immár szememnek látása.
S Mária szóla:
- Jer velem.
Az asszony fölkele és követé Máriát.
És mikor elérkezének a házhoz, Jézus megnyitá előttük az ajtót. Mária pedig bevezetvén az asszonyt, széket tőn a tűzhely mellé. És monda:
- A tüzem elaludt, de a fal még meleg. Ülj le.
Az asszony szemérmesen letelepedék, és boldog fohászkodással áldja vala magában az Urat.
Jézus pedig monda:
- Anyácskám, a mi atyánkfia talán éhezik is...
S Mária felelé:
- Már adok ennie.
És elővevé a kenyerét, és szelvén belőle, nyujtá az asszonynak, mondván:
- Nincs egyebem, asszonynénikém. A férjem odavan ácsolni. Ilyenkor nem főzünk.
S a koldus rebegé:
- Óh áldott óra! Óh áldott hajlék!
S törne a kenyérből. De a kenyér az ölébe fordula, mert nem bírja vala tartani ujjainak gémberedettsége miatt.
Mária azonban fogá a kenyeret, és szeletekre metélé az asztalon.
S amíg Mária ebben foglalatoskodék, a gyermek Jézus odahúzódék az asszonyhoz. És áhitatosan nézvén reá, két kis tenyerébe fogá a koldus asszony kezét, és huhókolá, lehelgeté.
És mind a hárman örvendezének.