(Egy fiu és leány kezöket összefogva s jól feltartva kiállanak; s ezek kapusok. A többiek hosszu sorba fogózva jőnek, amazok feltartott keze, mint kapu, alatt átbuvandók.
A sor vezére igy köszön):

Vezér.     Kakas! isten jó napot!
Kapus.     Récze, rucza fogadja.
             Hát ki népei vagytok?
Vezér.     Lengyel László jó királyé.
Kapus.     Az is nékünk ellenségünk.
Vezér.     Miről való ellenségtek?
Kapus.     Minapában itt jártatok,
             Hidunk lábát lerontátok,
             Fel sem ácsolátok.
Vezér.     Ácsok vagyunk, ácsmesterek,
             Fenyőfábul kifaragjuk,
             Ingyen aranyozzuk.
Kapus.     Hát hol kapjátok az ingyen aranyat?
Vezér.     Fel-felfutunk Boldogasszonyfalvára.
             Kérve kérjük, adva adják,
             Tekenővel mérik.