Kaffka Margit első irodalmi levelei
szerző: Kaffka Margit
Ezeket a leveleket az egészen fiatal Kaffka Margit 1903 tavaszától az év végéig írta; Osvát Ernővel együtt, s később egyedül a Magyar Géniuszt szerkesztettem abban az évben, s Kaffka Margit első verseskönyvét is akkor rendeztem sajtó alá. (G. O.)
Gellért Oszkárnak. -
Néhány sora igazán jólesett, és a messziségből egy szimpatikus ember baráti kezét éreztem. Hálás vagyok érte, és nem "értettem félre". - Talán így, ha legalább valamelyest szellemi közösséget érezhetnék Önökkel néha - inkább volna kedvem részt venni a munkájukban, amely - úgy, amint van -, tetszik nekem. - A megújhodás és talán az ízlés jövője ez - még néha ugye bizonytalan egy kicsit és nem következetes - de szeretem, hogy sem egyik, sem másik irányhoz nem csatlakoztak. Szeretném tudni, kik önök, és milyenek a törekvéseik - hogy kerültek össze a Géniusznál -, mit akarnak vele, egyetértenek-é ízlésben, tervekben -, vagy csak véletlen az, hogy épp önök váltották fel Basch Árpádot -, aki (megszólás nélkül mondom) - ugye nem ért a vershöz. - Szeretnék nagyon tájékozódni -, és azzal a merészséggel, hogy maguk eltörölték a "szerk. üzenetek"-et - útját állták, hogy a programjuk - ha van - nyilvánosságra kerüljön.
Félek, hogy Önnél rossz helyen tudakolom ezeket. Azt hiszem, inkább poéta mint szerkesztő, és keveset bánja az írói iskolákat. Hisz bánni én sem bánom! - Ha csakugyan erre vetődik, nagyon szívesen látjuk -, és egy kicsit az emberre, a "Veronika" költőjére is kíváncsi leszek. És hadd gratuláljak a "Babagyár"-hoz, ami csaknem olyan szép a maga nemében. Az "Elrontott vers" is, de miért kacérkodni a halállal, mikor az úgyis olyan egyszerű. -
Húsvét táján felmegyek Pestre állásom dolgában. Hátha valamiképp elkerülhetnék innét. - A nagynénémnél szívesen venném, ha meglátogatna. Szívesen üdvözli
Kaffka Margit
Miskolc, 1903. márc. 20.
Kedves Gellért!
Megint örültem a furcsa, apró betűinek. - Érdekelt az a sok-sok emberi akarás, életkedv és ambíció, amivel a "szerkesztő" nézi a világot, és ez ellensúlyozta a másik rész hangulatát. Csak a rokonszenvét nem, amit belőle kiéreztem. - De ez semmiképp sem a rezignált lélek hangja, és én - így - nem hiszek a halálban. Lássa, van, hogy az embernek egészben véve mindegy -, tele életundorral nézi valami hídról a fekete vizet - így egyszerű és természetes a halál -, és olyan szükségképpeni, hogy nem is érdemes róla beszélni. Hanem amikor valaki még reformálni akarja az ízlést és az irodalmat, teremteni, vagy boldogítni - így -, nem hiszem. Hadd ne higgyem? -
Rólam azt hiszi, hogy ismer? - A verseimen keresztül? De ez csak az ünnepi élet -, és itt úgy körülvesz a hétköznap minden lelki nyomorúsága, hogy már nem hiszek a verseimnek és az orgonaillatnak, amiben születtek.
Azért ha a "szerkesztő" egyszer sajtó alá akarná rendezgetni őket - a szerkesztő vagy a jóbarát -, rendelkezésére állanak.
És most valamit a szerkesztőnek. Szeretném egyszer a véleményét a prózámról. Egy kicsi dolgon szeretném megpróbálni - amelyik - (egy leánykollégium belső életét, a 20 éven túl is tanuló lányok lelki fejlődését vagy elfejlődését jelezve) - egész töretlen út még. Használhatnák - - esetleg. Azt hiszem, úgy lesznek vele, mint a versekkel -, előbb meg kell szokni. Szíves üdvözlettel - barátnője
K. Margit
Előbb is a sokat emlegetett "szerkesztőnek". Komolyan értem ezt. Ő, és a "jóbarát" még annyira egy személy nekem, hogy nem tudnám - nem akarnám háborúba keverni. Prózát most - nem merek küldeni.
- - - - -
Egyszer felszakad minden ború - ugye? Valahogy olyan ideje volna már, hogy vigasztalás jönne valahonnét. - Most sejtelmem sincs róla, miért írtam ezt ide.
Mondja meg egyszer - kérem -, hogy miért szereti az életet. Igen?
Húsvétkor Pesten járok. Jónak látja, hogy meglátogasson, vagy inkább ne? - A rokonszenvből (ezt az együgyű szót kell használni) egy vékony kis pókhálószál mintha már szövődött volna közénk - nem fog elszakadni? Újabban olyan nehezen közeledem az új barátokhoz, és olyan könnyedén dobálom el a régieket. - Vagy csak most van nagyon rossz kedvem. Isten vele.
K. Margit
Miskolc, 1903. márc. 28.
Néhány alkalommal meg akartam már írni, hogy a sok szívességüket nem érdemlem -, a lapot sem, azt sem, hogy általában törődjenek velem -, mert nem tudok több verset írni. Az valahogy lejárt -, kiveszett. - Ez itt unalmas, pókhálós csizmadiaváros, csupa rút, szennyes patakvíz, és csupa vaskezű forma. A kályhám mindig füstöl, az iskola csupa tintafolt, a tanítványaim képezhetetlen hülyék, és a nagyanyám férjhez akar adni. - Nem tudom, vajon ezekből megérti-e, hogy hova lettek a nóták, a mesék? Vagy talán ez mind nem elég ok reá. -
Érzés nincs -, és ebben a környezetben nem is lehet. - Itt körültem minden "szívügy" annyira a praktikus élet céljaira van berendezve - és minden szerelem annyira ócska férjvadászat, hogy előre el van rontva minden illúzióm. Vagy lehet, hogy ennek is más az oka -, az, amit az én "pauza" nevem így, kisbetűvel kifejez. - Ne nevessen ki, de felsőbbrendű, finomultabb élet kellene mégis -, és a fővárosban három évig volt benne részem. Maguknak szokásuk a nagyvárost szidni, de én tudom, hogy imádják.
Az ember különben nem azért él, hogy verset írjon, ebben a nagyanyámnak van igaza. Ha valaha még meglepnek az orgonavirágos ritmusok -, persze, hogy csak Önökhöz küldöm, akik az első kísérleteim szívesen látták. De azt hiszem, kiveszőben van körülem végképp.
Kaffka Margit
A levél negyedik oldalán:
Hát lássa -, mégis. De csak ilyen! (És a "Köszöntés" c. vers kézirata.)
- - - - - -
Az ex-lex egyre tart, és itt olyan szárnyatörötten érzi magát az ember. Pedig látom, hogy a világ témákkal van tele, és előbb-utóbb írni kell. Megérem, hogy még fontosnak fogom tartani az írást az életre -, de majd akkor, ha éppen semmi nem lesz egyéb fontos. - Most van olyanformán. - Mikor látja Pestet és mit művel a nyáron?
Szívesen üdvözli
Kaffka Margit
Miskolc, 1903. jún. 24.
- - - - - -
A könyvet - ha úgy akarja, hogy legyen - teljesen az ízlésére bízom minden tekintetben. - - Ha jobbnak látja elküldeni az első nyomtatást, vagy nem ér rá korrigálni - tegye meg -, de én részemről megbízom az ízlésében. Jobban ért hozzá, mint én. Azért hálásan fogadtam figyelmét a színmintákkal és nagyon köszönöm. Tulajdonképp annyit fárad az egész históriával, szinte megszégyenít ez, és nem tartom érdemesnek rá az egész dolgot. Ezt őszintén mondom.
Itt küldök egy kis prózát megint, és félő érdeklődéssel várom a bírálatát. - De ha terhére van, ne fáradjon ezzel. Egyszerűen - közzéteszi vagy eldobja.
Nem tudom, megfelel-é a jóslatának - van-e benne "történet". - Ha van is, inkább talán benső. Más dolgaim felett elég objektíve ítélek - ezt nem tudom -, mert jól ismertem a szereplőit. A Bózsi története. -
A költségvetést csak nem tárgyalják, és én a kinevezés előtt. Most megint érzem, milyen rossz itt. A művészi életnek egy lüktetése sem juthat el hozzám. Egy cirkusz, egy séta a Pannónia előtt -, egy aludttejes társaság tanárai és mérnökjei. - Majd beleélem magam otthon.
Sok hálával szívesen üdvözli
Kaffka Margit
Miskolc, 1903. jún. 30.
Itt küldöm a legifjabbat - elfér még? - S a legutóbbi prózának a címe (az ellen van kifogása, és bizonnyal jogos) lehet ez is: A gondolkodók. - Isten vele! Szívesen üdvözli
Kaffka Margit
Miskolc, 1903. júl. 10.
(A levél második, harmadik és negyedik oldalán a "Petike jár" c. vers.)
- - - - - -
A Hamletről szóló mondását csak azért sem veszem annak, aminek szánva volt. Nagyon meg kellene haragudnom érte, pedig most, hogy kineveztek - legalább vagy huszonnégy óráig minden embert nagyon szeretek.
Hogy mennyire nem veszem zokon most a gúnyolódását - bizonyság, hogy itt küldöm a "Látogatás"-t. Talán csak affektálás volt az említett ok -, igazában azért nem küldtem, mert felületes, rossz munkának látom, és nincs türelmem átdolgozni. Ám ítélje - mégpedig hamar -, míg haragos. Azért mégis szívesen üdvözli
Kaffka M.
Miskolc, 1903. aug. 10.
Összesen 35-ök. - Milyen idegenek most nekem, hogy átolvasom. Miért nem írok? Nem izgat, nem keserít, nem bánt semmi. - Tudja - a gyöngytermő kagyló históriája. Talán leszek még egyszer boldogtalan vagy boldog -, most csendes, enyhítő -, megindítóan jó minden - - és mindenki. Jó emberek miatt nem szenvedünk, de kell, hogy hálások, egyszerűek, egészségesek próbáljunk lenni a kedvükért.
A lap nagyon érdekel - és minden, ami vele jár.
(Egy album első oldalára írt előszó. Az albumba K. M. újra leírta minden megjelent versét.)
Jó! Tehát a fejével felel a hibákért! - De igazán, nagyon is szíves és jó maga - szeretnék hosszan, sokat, megint hálálkodni, de kinevet érte. Inkább nem. A kötet címe talán az első ciklusé: "Búzavirágok", vagy ha mást akar - legyen az. Az "Ego sum" azonban feltétlenül a végére jusson. Az "Aszfalt" a "Társaság" ciklusba - igen? A "Szűzanyánál" - "Petike jár" és "Epilógus" az "Ego sum"-hoz. - A Szűzanyáért mennyire haragos most valaki. Kevesebbet érek a szemében, amiért azt megírtam - amikor még nem ismertem őt. - - De milyen unalmas néha az úgynevezett "boldogság" is. Most jobban szeretnék szenvedni meg sírni. Annyi gyöngyvirágot hoznak - de az mégis jó, nagyon jó -, meg hogy az ember - egy csacsi lány - joggal hiheti magáról, hogy pótolhatatlan a világban valakinek. És azért nem szabad meghalni, beteg lenni, csúnya lenni, léháskodni "farsangos éjszakákon". - Az idén egy mulatságba sem megyek. Jaj, nézze - azért nem vagyok hivatalosan menyasszony -, talán sok idő múlva -, talán el is múlik -, az nem volna épp csodálnivaló. - Mért is nem tizenhat éves az ember - jobban tudna boldog lenni. - - Mikor lesz kész a könyv? Talán fogok még írni - kell, hogy történjék velem valami. Ez így - - - hisz ez nagyon egyszerű. -
Meséljen már a Veronikáról.
Mondja, igazán lehet rosszul is érteni azt a "Szűzanyát"? -