Kőfal van itt, nem kerítés
Kőfal van itt, nem kerítés,
Nem hallatszik a nyerítés;
Együnk, igyunk jó kedvünkre,
Nem hányják itt a szemünkre.
Egyél, igyál jó barátom!
Én te tőled nem sajnálom;
Korhelykedjünk egy keveset:
Hadd oszoljék a kereset.
Nosza hát egyet koczantsunk,
Egy pohár bort felkortyantsunk;
Igy éltek ezzel eleink,
A mi kedves embereink.
El kell mennünk, nincs mit tennünk,
Nincs már itt mit innunk s ennünk;
El kell mennünk, kár itt lennünk,
Más útat is kell már vennünk.
Mit is érünk a szép szóval,
Ha nem kinálsz borral, jóval;
Mit is ér egy két pohár bor?
Isten hozzád kedves jámbor!