Kövek (Bányai Kornél)

Kövek
szerző: Bányai Kornél

Nyugat 1922. 12. szám

Kövek ülnek a földben
(nehéz agyagban mult csodái).
Be szomorú, bús siralom
örökké várni, várni!

Hiába jönnek évek
szűz hóval, pillangós virággal!
Hiába ég, színűl a föld,
a nap amerre szárnyal!

A domb lábán rögökben
most érik munka és verejték.
Nem tudják mit kacagnak
pacsirták és a fecskék.

Nem tudják mért virulnak
fehér nyírfák, karcsú leányok.
Húsukba hűlt tűz és tavasz
s a gyors idő megállott.

Mogorván rőt mohából
bámulják élet nagy csatáit,
mint dől nőstény ölébe hím
s a rögre gyönge pázsit!

Halállal szerelem dacol,
vér hull teremtő emberekre.
Mire vártok öreg kövek
sötétek mint az este!