Könyveim
szerző: Móra László
Állnak a polcomon békés csendben
Szolgálatkészen, vagy másfélezren.
Némelyik szürke koldusnak látszik,
Aranytógában fénylik a másik.
Van köztük törpe, vézna, hatalmas,
Van gyémánt, ólom, színarany, nyers vas
S mégis testvérek mind, valahányan!
Összesimulnak boldogan, lágyan:
Petőfi, Tolstoj, Gárdonyi, Ibsen,
Lagerlöf, Káldi, Kipling, Hedin Sven
S nem kérdik egymást, hogy mi a rangjuk?
Rongy-e, vagy bíbor simul-e rajtuk!?
Állnak a polcomon békén, csendbe'.
Nem gőgös, hangos, törtető egy se.
Egymásnak sokszor át-átköszönnek,
Szeretik egymást, — mert ők csak könyvek!
De jó is lenne könyv lenni néha!
S állni a sorba', mint süket, néma...
Semmit nem várni, hallani, tudni,
Csak állni, állni és elaludni!
Mozdulás nélkül, meredten állni,
Felfelé nézni, az eget látni,
Forrása lenni szótlan örömnek,
Át-átköszönni a többi könyvnek,
Semmit se hinni, hallani, tudni,
Csak állni, állni és elaludni!