Köd múltán
Ha nem sír a köd már a sík körül,
és eltűnik a tél haragja végül,
jön egy nap Délről és a beteg égrül
minden picinyke foltot letörül.
A zord idő engesztelőn nevet,
a Május majd általveszi örökjét,
s úgy legyezi pillánkat a hüvösség,
mint rózsát az enyelgő permeteg.
És álmok intenek ─ egy szebb valóság ─
érő gyümölcsök ─ bimbók, gyenge rózsák ─
egy alvó gyermek halk lehellete ─
a homokórán andalgó zene ─
Sappho bús bája ─ ábránd, béke, hála ─
ligeti csermely ─ s egy költő halála.