Kósza szerelmek
szerző: Charles van Lerberghe, fordító: Kosztolányi Dezső

Nem tudni merről özönölnek
   a májusi, halk levegőn
rokoni csókok, lágy örömnek
   dalai zengnek remegőn.

Úgy hallja a szelíd napokban
   a mátka és a vőlegény,
szerelmek szellemlába dobban
   lelkűk fehér, szűz lépcsején.

Nem tudni, mért jön egy tekintet,
   félig könny, félig drága bor,
egy ismeretlen ajak intett
   s most egy rózsás ajakra forr.

És ez a csók tűzzel világol,
   megifjulnak a homlokok
és rajtuk túlvilági fátyol,
   sok végtelen álom lobog.