Kósza szerelmek
Nem tudni merről özönölnek
a májusi, halk levegőn
rokoni csókok, lágy örömnek
dalai zengnek remegőn.
Úgy hallja a szelíd napokban
a mátka és a vőlegény,
szerelmek szellemlába dobban
lelkűk fehér, szűz lépcsején.
Nem tudni, mért jön egy tekintet,
félig könny, félig drága bor,
egy ismeretlen ajak intett
s most egy rózsás ajakra forr.
És ez a csók tűzzel világol,
megifjulnak a homlokok
és rajtuk túlvilági fátyol,
sok végtelen álom lobog.