Kóbor lantos az udvaronc előtt
| Kóbor lantos az udvaronc előtt szerző: Ábrányi Emil |
"Jer udvarunkba!... Fényes ünnepélyen
Szabunk dalodnak árt.
Hogy illik az, hogy nyomorogva éljen
Ily édes szavu bárd?"
- ""Míg él a földön egy boldog szegény,
Ki ért kacajhoz, csókhoz
S remélni tud: nem vágyom addig én
Boldogtalan nagyokhoz...! -""
"Nyarunk haldoklik. Nézz csak szét!... A pástot
Hervasztja már az ősz.
Ruhád mily vékony!... Kapsz meleg palástot
Ha udvarunkba jősz." -
- ""Míg egy szarvas lesz, mely vígan szökel
Magányos rengetegben
S búgó szelek sirámin szunnyad el:
Hogy tudtok hívni engem? -""
"Arany serleg vár! Rózsaágy! Tiéd a
Legízesebb falat!...
Dús hercegeknek, mint kegyelt poéta
Dalolsz ebéd alatt!..."
- ""Míg zöld fűben találhatok nyugalmat,
Patak, forrás üdít,
Míg lesz egy koldus, ki dalomra hallgat,
Ó kérlek, hagyj meg itt!...""
"Édenbe jutsz! - Fejed mámorba szédűl,
Annyi jutalmat kapsz ott!
Hóarcu hölgyek hófehér kezétűl
Nyersz kincset, rózsát, tapsot!..."
- ""Míg lesz egy árva, aki rejtve sír
Magányos bánatában,
Kinek dalom fájó sebére: ír,
E port tapodja lábam!...""
"De nincsen semmid! Foltos a ruhád!
Bolyongsz, mint egy kisértet!
Éhezve sorvadsz! - Őrült!... Jössz-e hát?
Hirnévre, rangra, - érted?!"
- ""Míg lesz kék mennybolt, messze láthatár,
Hűs erdők, vad hegyek...
Míg lesz a földön egy szabad madár -:
Szolgának nem megyek!...""