Két vers: Hang

Két vers: Hang
szerző: Kosztolányi Dezső

Nyugat · / · 1930 · / · 1930. 1. szám · / ·

Jaj, mért kiabál testemből a lélek?
Nem hiszek én már semmi csodában,
földindulás és szellemidézés
nem hozza nekem koldusi reményét.
Üres az égbolt és a szivemre
rácsaptam én rég, szürke csokorként,
a nihilizmust. Üres a föld is,
mászunk a kérgén elhagyatottan
és tudom azt, hogy lenn a halottak
nem többek, azok sem, mint amaz «érték-
nélküli minták», félrelöketve,
vagy mint kabátok a ruhatárban,
míg valahol még zajdul a dráma,
hullik a könny és porzik a szinpad.