Kérdések felelet nélkül

Kérdések felelet nélkül
szerző: Vargha Gyula

Forrás: Napkelet, II/VI (1924 jún.); 44. old.

<poem> Maholnap elfogy már a földi élet. Jön a nagy éj. S dereng-e újra hajnal? Uram, szeretnék megbékélni véled És enmagammal.

A csillagok hideg rejtelmeit S a végtelenség vak titkát kutattam; De nem találkozám tevéled itt, Földi útadban.

Kereszted lábánál letérdepelvén, Ha sírtam is tán a szent asszonyokkal, De mély titkát üres sírodnak elmém Nem győzte okkal.

Kinek nagyob, mint a csillagsereg, S százezer napnál fényesebb a trónja, Hogyan lehettél egy kis porszemed Fájó atómja?

S a földről én hogy' szállanék ki messze? Mért lennék üdvezült egy szebb világon? Hiszen nincsen szó, amely kifejezze Parányiságom?

A természet kérdéseimre néma. Ki fel a nap felé, a fényre törtem, Világosságod ott találom-é Sötét gödörben? <poem>