Kérdés kék szemekhöz
szerző: Ady Endre
Nyugat · / · 1912 · / · 1912. 11. szám

Édes kislyányom, nyisd ki a szemed,
Tágas, egyetlen kékjét a világnak,
Mert az én vak szemeim ezután
Csak teáltalad látnak.

A vén emlék-gyilkosnak add ide
Varázsát a szent emlékező méznek
S csettentsd a nyelvem tartón, édesen,
Mig más asszonyra nézek.

Mig az a két apró, barna bogár
Csiklandozván föl s bejárja az arcom,
E más szemekhez küldd el a tied,
Te várakozott asszony.

Szerelmeket parancsolj most reám,
Úgy kellenek élethez a szerelmek,
Úgy kellenek a te kék szemeid,
Bár barnán feleselnek.

Úgy kellenek a meghagyásaid,
Mert megint bűnbe estem
S kérdem: szeretek im egy új leányt,
Szeressem, ne szeressem?