Kép (Rainer Maria Rilke)

Kép szerző: Rainer Maria Rilke, fordító: Kosztolányi Dezső

Hogy lemondó arcából ne ejtse
földre bánatát és fájó vágyát,
lassan hordja a tragédián át
hervadandó, szép csokorba kötve

bús vonásait, mikből vadul
és lazán egy tubarózsa hull,
egy tévedt mosoly esik a földre.

És nyugodtan megy rajtuk tovább
fáradottan, szép és vak kezekkel
s tudja, hogy nem lelné meg ezekkel

és koholtat mond és tétovát,
melybe végzet, álom, talmi sors van
és a lelkét általadja gyorsan,
hogy a szónak súlya, mint a mázsa,
mint a kőnek jajgató sírása —

és magasra vont és hősi állal
újra mondja, amit szíve vállal
és megint, mert nincs arra szó,
ami benn a fájdalmas való
és övé, mindig csak az övé
s — talpatlan edényt — magasba tartja
mindig följebb a nagy este partja,
híre és a végtelen fölé.