Juhász Gyulához

Juhász Gyulához
szerző: József Attila

Keletkezési idő: 1922. nov.

Bátyám, ki bortól mámoros éneket
Zengsz húrodon, Te, nézd a magyar hazát,
  Csitítsd el Anna-kérő szíved
    S öntsd az erőd a reménytelenbe.

Hangod legyen az őszi vihar sötét
Zúgása, melyben tompa a jajgatás,
  De a harangszó messze hangzik
    S tornya fehérlik az éjszakában,

Ha sujt a villám s retten a gyönge szív.
És ösztökéld a tétova honfiút:
  Üzend, hogy nincsen Isten, Ember,
    Csak magyarok letiport hazája.

És hogyha kell, ó, csak könyörögj nekik,
Hogy dolgozó nép karja erős marad
  És vagdald föl meleg nagy szíved
    S oszd ki közöttük az éheseknek.

Csak így lehet célt érni magyarral el,
Szidj, kérj, dörögj és hozd a reményt nekünk,
  Mert hogyha nem remél a költő,
    Más ki remélne az új hazában.