Juditnak

Juditnak
szerző: Zempléni Imre

Nyugat 1921. 2. szám

Te átformáltál.
Tied vagyok: amint szobrászé a szobor,
amelyet gonddal másrafaragott.

Voltam: kicsiny, bús Élet szobra,
görnyedt és fáradt.
Zúgott felém örök Törvények sodra
és Bánat
kesergett félighúnyt szememben.
Nyugvást keresve messzi Végtelenben
belõlem vágy s a panasz áradt.

S lettem pogány fehér görög,
sürgõ csodákra vigan nevetõ,
(minden bokorban nimfa zörög
és Aphrodité kacagása örök)
lettem Életszeretõ
és megdagadott izmokkal hátrahajolva
nekilendülök én. Hogy majd tovaszáll:
kezemben a Bánat diszkosza vár.

Te átformáltál.
Tied vagyok: amint szobrászé a szobor,
amelyet gonddal másrafaragott.