Jelkép

Jelkép szerző: Ivan Gilkin, fordító: Kosztolányi Dezső

Csorog az égen a bús vérfolyó,
piroslik-izzik a nehéz bibortul,
a föld, a csillag mind feléje fordul.
S a gyilkosság bűnétől lángoló.

Mint vereségek szürke hajnalán
vár a hercegre a vérpad s a posztó.
Az éj heroldja jő és igaz osztó
kézzel motoz sötét ravatalán.

A hold gurul ki, sápadt, vértelen ─
ó csonka fő, mely még hideg a bárdtól ─
és most halotti glóriába lángol
fekete csöndön, döbbent éjjelen.

Mert él a múlt. Bús példakép gyanánt.
A szcéna az, ami valaha régen.
Ma este légi termén, fönn az égen
Herodiás megölte Jonathánt.