Jaj istenem, jaj mindenem
Jaj istenem, jaj mindenem!
Jaj, hogy kell elfelejtenem
Azt a sok szép szavad, lelkem,
Mellyel vigasztaltál engem.
Tudtad, tudtad, még sem mondtad,
Hogy a kezed másnak adtad;
Én te reád várakoztam,
Szeretőt sem választottam.
Azért bizony csak házasodj,
Én rám többé ne várakozz,
Mert ha én rám várakozol:
Soha meg nem házasodol.