Jaj annak, aki egyedül marad

Jaj annak, aki egyedül marad
szerző: Sárközi György

1927

Jaj annak, aki egyedül marad!
A villámtépte, kormosodvu fán
Nem vernek fészket boldog madarak.

Egy ága még fölnyúl a semmibe,
De csak haragos, búgó darazsak
Gyüjtik vad mézük üszkös sebeibe.

Jaj annak, aki egyedül marad!
Üres odvakat őriz s titkos sirását
Nem hallják, csak vén szarvasbogarak.

Uj viharokhoz többé nincs köze,
Tompán sóhajt, ha mellbecsapja a
Kölyök szelek érdes, hűvös keze.

S végsőt recsegve, mint hasadt faág,
Melynek aszott lombja barnán csörög,
A porba ejti fájó homlokát.