Jövendő (Juhász Gyula)
szerző: Juhász Gyula
A liberalizmus nem exportcikk: mondotta egy angol államférfiú, midőn kérdőre vonták, hogy a nagy és szabad Anglia miért olyan kemény és kegyetlen zsarnok, ha a zöld sziget, India vagy a Fokföld szabadságmozgalmainak eltiprásáról van szó, amely műveletet ő különben nyugateurópai választékossággal kolonizációnak és pacifikálásnak szokott nevezni. A liberalizmus nem exportcikk az európai imperializmus erkölcse szerint, hívják bár ezt az imperializmust akár kapitalizmusnak, akár militarizmusnak. Hogy ez a nyugati morál, hogy ez a most alkonyodó morál mennyire egy húron pendíti Európa minden nagyhatalmi alapokon nyugvó államát, azt a közelmúlt világtörténelmében a búr háború, a kínai büntető expedíció, az ír forradalom leverése és az egész keleti kérdés kezelése napnál világosabban megmutatta.
De van ennek a modern nagyhatalmi machiavellizmusnak egy másik sarkalatos tétele is, amely úgy szól, hogy viszont a forradalom nem exportcikk! A forradalom nagyon szép, nagy és dicső dolog, ha a szomszédunk háza ég, de a mienk lokalizálva van; még szebb, ha a forradalom a világtörténelem lapjairól, az angol vagy francia históriából vagy éppen 1848-ból lobog és ragyog felénk, de a legszebb, ha ez a forradalom az ellenségeink portáját gyújtogatja, csűrét emészti, trónját ingatja és uralma szilárdnak látszó fundamentumát rendíti meg. Ez a kettős morál, amely a maga számára mentül több jogot és kiváltságot követel, amely mások elnyomásából és letöréséből akarja a saját szabadságát és biztonságát megalapozni, ez az imperialista és kapitalista morál most mond szörnyű csődöt ebben az európai egyetemes débâcle-ban, amely mintha Marx előre bejelentett összeomlás elméletének nem várt és nem sejtett nagyságú megvalósulása volna. Az orosz forradalom titáni tüzénél a maguk kicsinyes és komolytalan, máról-holnapra tengődő világpolitikájának kotyvalékát akarják megfőzni a különböző ellenséges államok diplomatái és politikusai, akiknek háborús üzlete Norman Angell minden számításán alul sikerült, kiderülvén európaszerte, hogy nemcsak rossz üzlet, de a legrosszabb üzlet, sőt egyáltalában nem üzlet a háború!
Az európai külpolitika börzéin most a forradalomra spekulálnak. Az orosz forradalomra és a többire, amely lesz, de mindenesetre lehetséges.
Mintha az egész háborút erre építették volna. A legreakciósabb szerkezetű államokban hirdették a leglelkesebb hangok az ellenséges népek forradalmának dicséretét. Mindkét részről nyíltan azt hangoztatták, hogy szabadságharcot vívnak, és mind a két részről titokban a másik fél forradalmától várták a maguk helyzetének megváltoztatását, a megváltást magát. A tűzzel játszottak, amely a népek lelke mélyén égett, vulkánokon táncoltak és egyszerre csak, egy márciusi napon föllobogott keleten nyíltan a régi világot megemésztő tűz és kiárasztotta az ódon romokat pusztító, az új világot megtermékenyítő láváját a forradalmi vulkán és ettől a naptól fogva új fejezet kezdődött, nem csupán e gyalázatos háború, de az emberi haladás dicsőséges történetében is!
A régi, velejében romlott, gerincében rothadt világ félkézkalmárjai, martalócai és zsoldosai, a vér és vas lassan, de biztosan levitézlő emberei most ebben az új világvajúdásban is azon mesterkednek, jobban mondva: azon kontárkodnak, hogy a sok bába között valahogyan elvesszen a gyermek, de a kérlelhetetlen és ki nem kerülhető ananké, ahogy a görögök mondották, fátum, ahogy a rómaiak nevezték, sors, ahogyan a keresztények hívják, a törvény, ahogy a tudományos megismerés tanítja, be fog telni, mivel egy új kor, egy új morál, egy új világ számára az idők teljessége elérkezett.
A nagy idők, amelyekről zavaros mámorral a háború elején beszéltünk, igazi ábrázatukat majd csak most mutatják meg valójában és boldog leszen az, aki új Simeonja volt az Ember igazi győzelmének, nevezzék bár Liebknechtnek, Romain Rolland-nak, Bernard Shaw-nak vagy Ady Endrének az illetőt, és aki diadalmaskodni fog, bár régen virágok nyílnak is szívéből, mint Petőfinek, Tolsztojnak és Jaurès-nek!