Jézus keresztre-feszítése

Jézus keresztre-feszítése szerző: Rainer Maria Rilke, fordító: Kosztolányi Dezső

A tar vesztőhelyre már gyakorta
fölcepelték a gonosztevőket,
a nehéz pribékek, lökve őket,
most vicsorogva nézték hébe-korba,

mit tesz a kereszten az a Három.
Ámde fönn gyors volt a szörnyű munka
és hogy elkészültek, a határon
őgyelegtek, magukat elunva.

Míg az Egyik (egy vérszínü, foltos)
szólt: Ez ott ordított, kapitány.
Az? — kérdezte ő, mint holmi boltos,
és úgy rémlett, hallja sírni, tán

Éliát kiált, mint néki mondják.
Mind akarta látni, hogy mi lesz
és hogy éleszgessék teste rongyát,
egy epés, ecetbe ázott spongyát
tettek ájult ajka szélihez.

Mert játékot vártak, cifra dolgot,
s Éliát tán a felhők felett.
Ámde messze Mária sikoltott
s Ő üvöltött és kiszenvedett.