Játékok

Játékok szerző: Karinthy Frigyes

       Ketten ültünk a barátommal a parkban. Barátom hanyagul hátradőlt nádszékében, s egykedvűen cigarettázott.

- Hányadika van ma? - kérdezte barátom.

- Csütörtök.

- Akkor ma lesz a koronázás.

- Ma lesz.

Barátom bólintott, aztán még megkérdezte:

- Hogy vagy a feleségeddel?

- Köszönöm: hű hozzám.

- Most van pénzed?

- Mindig az a százezer.

- Parancsolsz egy parti kverenteszt?

- Kérlek alássan.

Kivettem a pakli gyufát, és egyenlően elosztottam. Minden ötödik gyufának szépen levettem a fejét, ahogy kell. Négyet oldalt helyeztem, aztán az egészet átnyújtottam őfelségének.

- Kérlek, emelj.

Tizenkettőt emelt le.

Helyes, tehát talonba megy.

- Mennyit számítunk egy poénra?

- Négy és fél.

A maradék ötöt bent hagytam adunak. Akik a kverentesz-játékot ismerik - márpedig ki ne ismerné nálunk a kverentesz-játékot? olyan emberrel nem is lehet szóba állni -, azokat érdekelni fogja a helyzet. Nálam volt huszonkét gyufa, az harmincöt, hozzávéve egy adut és egy hecsepecst, az negyven és egy ütés.

- Indulhatunk, mester.

Barátom négy gyufát tett elém, keresztbe.

Természetesen, ugyebár, itt nem lehet gondolkodni, minden kezdő tudja, hogy ilyenkor törni kell, meg három, az kilenc.

Két gyufát derékban kettétörtem, igazítok, és letettem a négy mellé.

- Szóval: vörösmacska.

Barátom pillanatig gondolkodott. Aztán rájött, mivel kell válaszolnia.

- Természetesen: kontramacska és rekontramacska.

Ötöt letett, és felírt egy felet.

A helyzet most kritikusnak látszott. Mert, ugyebár, ha erre sakkal felelek, és leütöm a széket, akkor ő megint kontrázhat, és az én vezérem nem mehet sehova.

- Tessék.

Néggyel igazítottam. Most a hadállás körülbelül egyenlőnek látszott.

Barátom sokáig gondolkodott.

Végre rájött az egyetlen megoldásra.

- Becserélek.

Kicserélte a nála levő összes gyufákat, az egyiknek letörte a fejét.

Vagyonom veszélyeztetve volt, mert ilyenformán néggyel bent maradok, és egy uhu, az negyven. Csak hatezer korona volt nálam, és nem látszott valószínűnek, hogy huszonnégy órán belül, míg a kártyabecsület letelik, meg tudom szerezni a hiányzó hatot.

De nem azért játszottam én a kilencvenes években Maróczyval és Pillsburyvel a remis eredménnyel, hogy most fel ne találjam magam.

- Pagát és megint pagát! - kiáltottam diadalmasan, és leütöttem egy parasztot, amiért a büntetőtörvényszék négyévi fegyházat állapított meg.

- Igen! - kiáltott barátom, és nyomban visszarúgta a gólt. Most egy ideig az ellenséges háló előtt folyt a játék, a fekete-sárgák ugyancsak megszorongatják a kapust, de BTC diadala biztosnak látszik. Félidő: 3:2.

Hajrá, előre! Négyet mondtam be.

A bankár mindent behúzott - piros jött ki. Annál jobb.

- Faites vos jeux!

Hármat behúztam: az négy poén és kverentesz. Ultimó.

Nagyszerűen állok. Csakhogy... csakhogy... most az a kérdés, lehet-e bízni Taralban? Az odds 20 az egyhez, de Feketerigó nem áll starthoz, fuss vagy fizess. Nagyszerű tipp, de mégiscsak papírforma.

Éljen Taral!

- Nos? - kérdezte barátom..,

- Bemondom a kverenteszt!...

Sajnos nem fejezhettük be a kitűnően induló partit, mert ebben a percben megjelent az ápoló úr, és be kellett menni a cellába.