Játékok
szerző: Karinthy Frigyes
Ketten ültünk a barátommal a parkban. Barátom hanyagul hátradőlt nádszékében, s egykedvűen cigarettázott.
- Hányadika van ma? - kérdezte barátom.
- Csütörtök.
- Akkor ma lesz a koronázás.
- Ma lesz.
Barátom bólintott, aztán még megkérdezte:
- Hogy vagy a feleségeddel?
- Köszönöm: hű hozzám.
- Most van pénzed?
- Mindig az a százezer.
- Parancsolsz egy parti kverenteszt?
- Kérlek alássan.
Kivettem a pakli gyufát, és egyenlően elosztottam. Minden ötödik gyufának szépen levettem a fejét, ahogy kell. Négyet oldalt helyeztem, aztán az egészet átnyújtottam őfelségének.
- Kérlek, emelj.
Tizenkettőt emelt le.
Helyes, tehát talonba megy.
- Mennyit számítunk egy poénra?
- Négy és fél.
A maradék ötöt bent hagytam adunak. Akik a kverentesz-játékot ismerik - márpedig ki ne ismerné nálunk a kverentesz-játékot? olyan emberrel nem is lehet szóba állni -, azokat érdekelni fogja a helyzet. Nálam volt huszonkét gyufa, az harmincöt, hozzávéve egy adut és egy hecsepecst, az negyven és egy ütés.
- Indulhatunk, mester.
Barátom négy gyufát tett elém, keresztbe.
Természetesen, ugyebár, itt nem lehet gondolkodni, minden kezdő tudja, hogy ilyenkor törni kell, meg három, az kilenc.
Két gyufát derékban kettétörtem, igazítok, és letettem a négy mellé.
- Szóval: vörösmacska.
Barátom pillanatig gondolkodott. Aztán rájött, mivel kell válaszolnia.
- Természetesen: kontramacska és rekontramacska.
Ötöt letett, és felírt egy felet.
A helyzet most kritikusnak látszott. Mert, ugyebár, ha erre sakkal felelek, és leütöm a széket, akkor ő megint kontrázhat, és az én vezérem nem mehet sehova.
- Tessék.
Néggyel igazítottam. Most a hadállás körülbelül egyenlőnek látszott.
Barátom sokáig gondolkodott.
Végre rájött az egyetlen megoldásra.
- Becserélek.
Kicserélte a nála levő összes gyufákat, az egyiknek letörte a fejét.
Vagyonom veszélyeztetve volt, mert ilyenformán néggyel bent maradok, és egy uhu, az negyven. Csak hatezer korona volt nálam, és nem látszott valószínűnek, hogy huszonnégy órán belül, míg a kártyabecsület letelik, meg tudom szerezni a hiányzó hatot.
De nem azért játszottam én a kilencvenes években Maróczyval és Pillsburyvel a remis eredménnyel, hogy most fel ne találjam magam.
- Pagát és megint pagát! - kiáltottam diadalmasan, és leütöttem egy parasztot, amiért a büntetőtörvényszék négyévi fegyházat állapított meg.
- Igen! - kiáltott barátom, és nyomban visszarúgta a gólt. Most egy ideig az ellenséges háló előtt folyt a játék, a fekete-sárgák ugyancsak megszorongatják a kapust, de BTC diadala biztosnak látszik. Félidő: 3:2.
Hajrá, előre! Négyet mondtam be.
A bankár mindent behúzott - piros jött ki. Annál jobb.
- Faites vos jeux!
Hármat behúztam: az négy poén és kverentesz. Ultimó.
Nagyszerűen állok. Csakhogy... csakhogy... most az a kérdés, lehet-e bízni Taralban? Az odds 20 az egyhez, de Feketerigó nem áll starthoz, fuss vagy fizess. Nagyszerű tipp, de mégiscsak papírforma.
Éljen Taral!
- Nos? - kérdezte barátom..,
- Bemondom a kverenteszt!...
Sajnos nem fejezhettük be a kitűnően induló partit, mert ebben a percben megjelent az ápoló úr, és be kellett menni a cellába.