Isten veled
1881
Megesett ez már másokon,
Éppúgy, ahogy rajtunk esett!...
Hogy' örvendtem látásodon,
S te is, ha láttál engemet!
Első köszöntés! Drága mult!
Egyszerre lettünk gazdagok.
Arcod, ha jöttem, úgy pirult,
S ha mentem, úgy elsápadott.
Sűrűen látogattalak,
S nem volt mit mondanom neked.
Ború-derű közt így haladt
A szép, virágos kikelet.
Kezet fogtunk nyájaskodón,
Sírtunk, kacagtunk mindenen;
Gyötörtük egymást, én bohóm!
Azt mondják, ez a szerelem.
De oly rövid volt, mint a nyár;
Elszállt a fecske is vele,
Világunk oly hideg ma már,
Hogy lelkünk is fázik bele.
Én idegenbe távozom,
Te nyájasan szólsz: Ég veled!
Kis kezedet megcsókolom,
S szívem csókot, leányt feled.