Isten törvényét...
| Isten törvényét... fordító: Kosztolányi Dezső |
Isten törvényét a boldog
Imre látva-látja,
éjjel és nappal tűnődvén
lön Isten barátja.
Az Urnak kemény szabályát
érti apró kortul,
lelke jámbor áhitattal
égiekre fordul.
Nem hajol hitványka teste
éji nyugalomra,
Istent dicsérő imáit
fönt vigyázva mondja.
Az igazságot akarván
megveti mi hitvány,
hívságos, botor halandót
jóra igy tanítván.
A templomba hajdanában
vívódó tusát áll,
könyvekben imádkozik lent
Isten trónusánál.
Töpreng, Istennek mit adjon,
lelke-teste égett,
így felelt az égi szózat
könnyüsége végett:
„Szűziség a legnagyobb kincs,
add a szűziséget.”
Nyomba hát az Istené lesz
jámbor, hív adója
és utódiról lemondva
szűziséget ója.
Mint gyerek gyúl égi tűztől,
homlokára fény ül,
nem csábítja ez világ itt,
az éggel kibékül.
Földi kincset nem vesz ő fel
elmúlandó ékül.
Él a házasságba, szűzen,
a hitvese nélkül.
Istenért vitézkedik csak,
hős Vezér, vitézül.
Ó, milyen csudálatos Szent,
hogy vigyázva járdal,
ifjuságával dacolva
ifjuságon által.
Elkerüli azt, mi szeplő,
az igazt betűzi,
fékezvén testét a gyeplő,
mindörökkén szűzi.
Istenünk a mi királyunk
gyermekét szerette,
egyszülöttje a magasban
kedvelé felette.
Hogy ne győzzön a csalárdság
fondorul felette:
szeplő nélkül, makulátlan
vonta az egekbe.
Földi hercegsége múlván
égit kap helyette
s hogy ne mocskosítsa lelkét
rosszak sanda tette,
ifjú életét szakasztván
Isten égbe vette.
Imre kedvét játszva űzi,
fönt Istent dicséri,
szűzi volt ő s most a szűzi
Krisztus társa néki.
Velük, akik égbe mentek,
nézz le a magasból,
körbe fogják őt a szentek,
örvendezve tapsol.
Ó igazságnak szabálya,
mely a bűnt föloldja,
ártatlanság, büszke pálya,
tisztaságnak holdja.
A szemérem drágagyöngye,
ékes, szűzi rózsa,
kit nem ér a föld göröngye,
jóság égi jósa,
nézz le, aki egyre látod
Istent üdvözülten,
ránk, kiken a bűn meg átok
s nyögve küszködünk lenn,
hozz malasztot és világot,
részesíts az üdvben.
Istennek Szent Lelke,
aki megsegíted
égbe fölterelve
Isten tiszta hitét
s a rosszal perelve
óttad tiszta szívét:
hallgassál reája,
kérlelünk mi esdve
s égi, szép hazánkba
minket is vezess be.