Isten hozzád, szép kedvesem

← Nem szerettem az életben, csak egyet

Népdalok és mondák (2. kötet) szerző: Erdélyi János Isten hozzád, szép kedvesem

Veszek neki csizmát, pirosat →

Isten hozzád, szép kedvesem!
Már elhagylak, szerelmesem.
          Isten hozzád, csalfa remény,
          Látom, hogy minden tünemény.

Bár reményem elenyészett,
Melly hiv szivemben tenyészett,
          Él még a hit, s a szeretet
          Maga is boldoggá tehet.

Oh nem, engem! az nem lehet,
Semmi boldoggá nem tehet.
          Szavad, szent esküd, tartozott
          Hivségeddel megváltozott.

Tiszta hivségem, cserébe
Egy rokon hiv szivet kére,
          De a sors, enyim helyébe,
          Másnak ültetett ölébe.

Légy hiv ahhoz, kivel sorsod
Utján, szerelmed megosztod.
          Én örűlök magányomban,
          Ha képed látom álmomban.

Tudom, hogy még azt eléred,
Hogy felborzad minden véred,
          Ha megsugja bús temetőm,
          Hogy magad vagy eltemetőm.