Io Peán!
szerző: Juhász Gyula
1
Az esti szürkületben
Fehérlik még az abrosz
S opálos szőke bor vár.
Anakreon, poétám,
Hadd olvasok ma tőled!
Valaha rég sok őszöm
És nyaram tovaszállott
S vén bibliotekában
Olvastalak - tanulván.
Hej ezer éves, édes
Mámor borát nem érzém,
Csak a görög igéknek
Nemes szépsége vonzott!
Most forr a drága újbor,
Most csókra vár az élet,
Szemem ma nem betűkön,
Formákon fog legelni!
Ma szám nem holt igéket,
De meleg szájat érez!
Anakreon, poétám,
Megkésve, megcsalódva,
Keresztény búsulással,
De régi, régi tűzzel,
Mely verseidben ég még,
Sietek egyszer élni,
Mert megkéstem nagyon!
2
Bár nincs görög derű már
S a magyar ég is álmos
És fátyolos az alkony
És fázékony az estve,
Azért mi, cimboráim
A borban és a búban,
Próbáljuk áldomással
Köszönni az életet!
A habár vinkó a bor ma
S a nóta egyre gyérül,
Gondoljunk most az őszre,
Mely biztos elmúlását
Bíbor pompába vonja!
És nézzünk áhítattal
A sárgás napsütésre,
A nászra, mely az ősszel
A nyarat összehozza.
Múlóban szép az élet,
Szürettel szép a mámor
S ha egyre nő az árnyék
S a lomb is egyre hervad,
Legyen a dal harsogóbb,
Legyen a bor tüzesebb!