Ima az egyszerűségért

Ima az egyszerűségért szerző: Francis Jammes, fordító: Kosztolányi Dezső

A pille minden fuvalomnak enged,
s úgy imbolyog, mint a virág s a gally,
mit körmenetkor gyermek keze lenget.
Reggel van, ó Uram, és az imák
hozzád suhannak, pille meg virág
röpül feléd s a kőtörők zaja.
A zöld platán is most van virulóban,
reped a föld e júliusi hóban,
és a tücsök elbújva hegedül,
hogy te vagy a jó és nagy egyedül.
A bús rigó, hol feketül a lomb,
egy dalba kezd és egyre csak busong.
nem tudja, mije fáj. És hirtelen
továbbnyilall, mert itt fütyülni nem mer,
és arra száll, ahol nem látja ember.

 
Uram, az élet édes telje zsendül,
a fény, a bőség ma is édesen dül.
Mint a pillangó és a kőtörő,
mint a tücsök, a napba dőzsölő,
mint a rigó a hűs, fekete lombban,
hadd éljek, ó Uram, szelíd derűben,
alázatos-szegényen, egyszerűen.