Ima az egyszerű asszonyért
Uram, add, hogy aki valaha hitvesem lesz,
szeliden, édesen simuljon a szivemhez,
és úgy aludjon el, hogy fogja a kezem;
s két melle közt csüngjön, nyakán egy pici érem,
egy ezüst láncocskán, ártatlanul-fehéren;
a húsa szunnyadjon, langyosan és puhán,
mint szilva a szelíd, nyárvégi délután;
legyen szívébe csend és szüzi tisztaság,
hogy néma mosollyal, halkan karoljam át;
erös legyen, bátor, őrizze lelkemet,
lebegjen, mint a méh alvó virág felett;
s ha egyszer meghalok, és a szemem lezárja,
ne mondjon más imát, csak némán nézze szám,
kulcsolja a kezét halotti nyoszolyámra,
s egy elfuló jajjal boruljon csendbe rám.