Ifjak éneke
szerző: Kis János
Esztendeink múltan múlnak,
S ifjúságunk is velek.
A melly rózsák ma ujúlnak,
Holnap menten megavúlnak,
S elhervasztják a szelek.
Bölcs az, a ki tavaszának
Vígan tölti napjait:
Esztelen, a ki gondjának
Célt nem tévén, rabságának
Koholja vas láncait.
Barátim, szép társaságban
Tanúljunk vigan lenni,
De úgy, hogy egy jobb világban,
Angyalokkal is, vígságban
Légyen jusunk részt venni.
Ha legfőbb dicsőségünket
Virtusban helyheztetjük,
S minden szeplőtől szívünket
Tisztán megtartjuk, éltünket
Úgy boldoggá tehetjük.
De ha ártatlanságunkat
Örömmel párosítjuk,
Jobb kedvvel tészszük dolgunkat;
S így fáradságos utunkat
Mulatságra fordítjuk.
Szívünknek fő kívánsága
Légyen tehát e szép cél.
A virtus égi virága
S az ártatlanság vígsága
Elhervadástól nem fél.