Idvez légy, te jók virága...
| Idvez légy, te jók virága... fordító: Kosztolányi Dezső |
Idvez légy, te jók virága, régi törzsök sarjadéka,
tündöklő tükör, te, drága szentség regulája, példa.
Jó reménység rossz időbe,csillag annak, aki szenved,
föld pirosló rózsatője, lámpáskája az híveknek.
Kincses-kamrácskánknak éke, fényes liliom az völgybe,
könnyezőknek könnyű béke, kérlelünk mi könyörögve,
az gonosznak légy te féke, Imre, űzd el mindörökre.
Ez siralom-völgybe hullva, hol az jámborok zokognak,
fölvértezi őt ujjongva serege vidám angyaloknak.
Démonok csapatja Tőle meghajol, akár a nádszál,
makulátlan, tiszta szível, bűntelen az égbe átszáll.
Imre is a szentjeinkkel osztakozik égi jóban.
Napvilágnál látta ezt meg, színről-színre és valóban
Özséb, Caesarea papja, titkos és nagy vízióban.
Pannónia vigadozzál,szoptatós dajkája, anyja,
mert ily ifjút földre hoztál,aki az virtus aranyja.
Örvendezz Székes-Fejérvár,glóriás fiad kitüntet,
rád dicsőség, ritka fény vár, áldd érette Istenünket.
Édes Jézus! ím tenéked hódolunk, légy enyhe gyámol,
istápolván az te néped az mennyország pitvarából.