Idvez légy, te jók virága...
fordító: Kosztolányi Dezső
Idvez légy, te jók virága, régi törzsök sarjadéka,
tündöklő tükör, te, drága szentség regulája, példa.
Jó reménység rossz időbe,csillag annak, aki szenved,
föld pirosló rózsatője, lámpáskája az híveknek.
Kincses-kamrácskánknak éke, fényes liliom az völgybe,
könnyezőknek könnyű béke, kérlelünk mi könyörögve,
az gonosznak légy te féke, Imre, űzd el mindörökre.
Ez siralom-völgybe hullva, hol az jámborok zokognak,
fölvértezi őt ujjongva serege vidám angyaloknak.
Démonok csapatja Tőle meghajol, akár a nádszál,
makulátlan, tiszta szível, bűntelen az égbe átszáll.
Imre is a szentjeinkkel osztakozik égi jóban.
Napvilágnál látta ezt meg, színről-színre és valóban
Özséb, Caesarea papja, titkos és nagy vízióban.
Pannónia vigadozzál,szoptatós dajkája, anyja,
mert ily ifjút földre hoztál,aki az virtus aranyja.
Örvendezz Székes-Fejérvár,glóriás fiad kitüntet,
rád dicsőség, ritka fény vár, áldd érette Istenünket.
Édes Jézus! ím tenéked hódolunk, légy enyhe gyámol,
istápolván az te néped az mennyország pitvarából.