Ibolyaszedéskor
szerző: Móra László
Megjelent az Álmok szekerén verses kötetben 1925-ben.
Átkozott országból messze száll a vágyam...
Aranyos világba szállva száll a szárnyam.
Ezer tövis sebét lopva elfelejtem,
Hogy könnyem ne lássák, az éjjelbe rejtem
És csak megyek, megyek édes kis Hazámba,
Ahol a rabnak is nyugodtabb az álma.
Emlékeket szedek, mint az álomlátó,
Bájos ibolyának édes illatából.
El-elfog a mámor vérlüktető szava,
S megy hegyeken által, megy a lelkem haza...
Muskátlis ablakon beszáll egy szobába:
Tiszta szerelmemnek régi templomába...
Megáll elmerengve minden kedves tárgynál...
A szent áloméjnél... A két csókos ágynál...
Nézi a nagy tükör nyitott fehér tavát,
Hol egy bánatangyal fésülgeti haját...
Hol egy árva asszony keresi a Multat,
A sok virágszirmot, a sok megfakultat.
...S míg a drága Asszony nézegeti magát
S merengőn, szomorún küldi sok sóhaját,
Míg a kicsi ágyban alszik a két galamb,
Messze a távolban megkondul a harang...
Felébred a lelke egy bús öreg rabnak,
S ibolyaszirmára könnyei hullanak...