IX. zsoltár (Szenczi Molnár Albert)
szerző: Szenczi Molnár Albert
C. M.[1]
Confitebor tibi Domine in toto.
Az Izráel népének háláadása és könyörgése.
Dicsírlek téged Úr Isten,
És áldlak tellyes szívemben,
És az te csudatételidet
Hirdetem jó téteményidet.
Tebenned Uram vigadok,
Nagy örömömben tombolok,
És az te fölséges nevednek
Szép dicsíreteket éneklek.
Mert az én ellenségimet
Megtérítéd, veréd őket.
Kik rettegvén hátra esének,
Színed elől mind elveszének.
Én igyemet megtekintéd,
És kegyelmessen fölvövéd,
Ülvén törvéntévő székedben,
Megmentél igaz ítíletben.
Az pogányokat megfeddéd,
Az gonoszokat elvesztéd,
Semmivé tőd az ő nevöket,
Tellyességgel eltörléd őket.
* * *
Te, ellenség, azt állítád,
Hogy te könnyen elronthatnád
Ez városokat! Elrontád-e
Még híreket is eltörléd-e?
Nem lehet e, mert az Isten
Megmarad dücsőségében,
Ő törvény székit készítette
Az ítíletre letéteti.
Dolgában tart igasságot,
Előhívja ez világot,
És igassággal mindeneket
Megítél minden nemzeteket.
Ő az szegénnek ótalma
Őrzője, minden jutalma,
Az ki szükségének idején
Hozzád óhajt könyörgésében.
Azért bíznak csak te benned,
Az kik esmerik szent neved,
Kik tőled várnak segédséget,
Úr Isten nem hagyod el őket.
* * *
Énekellyetek az Úrnak
Az Sion hegyen lakónak,
Sokságát cselekedetinek
Hirdessétek minden népeknek.
Az ki nyilván megkeresi
Az igaz vért nem felejti.
És az szegényeket nem hadgya,
Kiknek kiáltásokat hallja.
Uram légy kegyelmes nekem,
És tekéncs meg nagy ínségem,
Az ellenség életem gyötri,
Az halál kapuiból végy ki.
Hogy dicsérhesselek vígan,
Az Sionnak kapuiban,
És örvendezhessek szívemben,
Hogy engem megtartál kegyessen.
Az pogánok penig szörnyen
Estek az önnön vermekben.
Az melly hálót ők másnak hánytak,
Önnön lábok abban akattak.
* * *
Innen az Úr esmertetik,
Szent ítíleti megtetszik,
Hogy az gonosz ő szándékában,
Önnön magát ejti hálóban.
Az gonosz népek hirtelen
Bédőlnek az nagy mélységben.
Az pogánok is mind elvesznek,
Kik Istenről elfeletkeznek.
Az szegént el nem felejti,
De mindenkor megtekénti,
Az nyomorultnak könyörgésit
Meghallya, s' megadgya kérését.
Kelj föl Uram, és légy jelen,
Hogy ember erőt ne vegyen,
Az pogánokat hívd elődben,
Ítéld meg erős törvényedben.
Szívekben Uram rettencs meg,
Hogy magokat gondollyák meg,
És esmerjék az pogán népek,
Hogy ők is halandó emberek.
- ↑ C. M. = Clement Marot; értsd: az ő verziója szerinti francia szöveget használta.