IV. zsoltár (Szenczi Molnár Albert)

IV. zsoltár
szerző: Szenczi Molnár Albert

C. M.[1]

Cùm invocarem.

Dávidnak könyörgése az Saul ellen.

Én igasságomnak Istene
Hallgasd meg[2] én kiáltásom,
Szány meg, és tekéncs ínségemre,
Te vígy engemet tágas helyre
Midőn itt[3] szorongattatom.
   Ti nagy urak míglen gyaláztok
Engemet tisztességemben?
Ez illy hívságban míg marattok?
Hazudozásra mit vágyódtok?
Míg gyönyörköttök[4] ezekben?

De vegyétek jól eszetekben
Hogy az Úr Isten engemet
Bévött[5] kedvében kegyelmében,
Ő adta királyi tisztemet,
És meghallya kérésemet.
   Rettegjetek hát és lássátok,
Hogy ellene ne vécsetek,
Magatokat meggondolyátok
Az ágyasházban[6] ha nyugosztok,
Hogy lehessen csendességtek.

Igasságnak áldozattyával
Áldozzatok az Istennek,
Jó élettel és igassággal,
És az Istenben bátorsággal
Bízzatok és örvendgyetek.
   De sokan mondgyák azt minekünk:
Ki vezérl minket az jóra?
Azért téged Úr Isten kérünk,
Mutasd kegyes orcádat nékünk,
Jöjjön el az áldott óra!

Mellyel inkább vigasztalsz engem,
És örvendeztetsz szívemben;
Hogynem kiknek sok mustyok terem,
Búzájokkal rakva sok verem,
Kikkel élnek bőségessen[7].
   Azért élek jó békeségben,
Fekszem s aluszom kedvemre,
Uralkodván[8] lakom földemben
Bátorságos örvendezésben,
Mert az Úr vigyáz éltemre.


  1. C. M. = Clement Marot; értsd: az ő verziója szerinti francia szöveget használta.
  2. Eredeti szövegben: "Halgasdmeg"
  3. Eredeti szövegben: "it"
  4. Nyomdahiba itt! Eredeti szövegben: "györnyököttöc"
  5. Eredeti szövegben: "Bévöt"
  6. Eredeti szövegben: "Agyasházban"
  7. Eredeti szövegben: "bevségessen"
  8. Eredeti szövegben: "Urálkodván"