I. zsoltár (Szenczi Molnár Albert)
szerző: Szenczi Molnár Albert
Cl. M.[1]
Beatus vir qui non abiit, &c.
Tanuság az Istenfélőknek és az istentelenöknek külömböző állapattyokról.
Elősszer[2] az istenfélőket megírja cselekedetekről,
osztán az gonoszoknak veszendő dolgokat[3] mondgya meg.
Az ki nem jár hitlenek tanácsán,
És meg nem áll az bűnösök után,
Az csúfolóknak nem ül ő székökben:
De gyönyörködik az Úr törvényében,
És arra gongya mind éjjel[4] nappal,
Ez illy ember nagy bódog bizonnyal.
Mert ő ollyan mint az jó termőfa,
Melly az víz mellett vagyon plántálva,
Ő idejében meghozza gyümölcsét,
És el nem szokta hullatni levelét,
Ekképpen az mit ez ember végez
Minden dolgában megyen jó véghez.
De nem ígyen vadnak az gonoszak,
Hanem mint az apró por és polyvák,
Mellyek az széltűl széllel ragattatnak,
Így az ítíletben meg nem állhatnak[5]
Az gonoszak, és kik bűnben élnek
Az igazak köszt helyet nem lelnek.
Mert az Isten esmeri utokat
Az igazaknak érti dolgokat,
Azért mind örökké ők megmaradnak:
De az kik csak az gonoszságban járnak
Azoknak nyilván mind elvesz utok,
Mert Istennek nem kell az ő dolgok.