Huszadik
szerző: Balassi Bálint

Somnium proponit

az Toldi Miklós éneke nótájára


1 Már csak éjjel hadna énnékem nyugodnom,
     Ha nappal miatta nyughatatlankodom,
     De lám, éjjel-nappal érte csak kínlódom,
     Gyakran költ álmomból róla való nagy gondom.

2 Ez éjtszakai sok vigyázásim után,
     Virradta felé szenderedve aluván,
     Szeretőm személyét én álmomban látám,
     Megrettenék látván, hogy haragudnék reám.

3 Tetszék, mintha volna kézíja kezében,
     Kinek mérges nyila vetve idegében,
     Arányoz azzal engem ölni éltemben,
     Ezt látván, mintha így szólanék ijedtemben:

4 Ne siess engemet megölni, Asszonyom!
     Ezt érdemlette-é tőled szolgálatom,
     Hogy miattad essék most szernyő halálom?
     Kegyetlen, mit mívelsz? Te léssz-é az gyilkosom?

5 Hát az ilyen szómra ő mind ezt feleli:
     Elköltél – mond –, arról könyörgésed semmi.
     Meghalsz, meghalsz, – úgymond – meg nem menthet senki,
     Világból, akarom, hogy kezem miatt múlj ki.

6 Ez szavára viszont mintha ezt mondanám:
     No, ámbár légyen úgy, ez ám én jutalmam,
     Kiért néked fottig én híven szolgáltam,
     Vedd el bár éltemet, úgyanis csak kínlódtam!